alom [4] A: 1531 almaban (ÉrsK. 211); 1552 alomot (NySz.); 1561 Alambol (RMNy. 3/2: 40) J: ’〈(házi)állatok számára〉 fekhelyül leterített szalma, avar stb. | Unterstreu’ Sz: almoz 1829 Almozni [sz.] (Pák: Vadászattudomány 2: 166)
Örökség az ugor korból. | ≡ Osztj. (Trj.) i̮ʌəm, (DN.) itəm ’betét a lábbeliben ‹szénából›’ [ugor *ala-ma ’ua.; alom’]. Tulajdonképpen az →al uráli alapalakjából az ugor korban *-mɜ névszóképzővel alkotott származékszó. ⌂ A jelentéséhez vö. az →al későbbi nyelvjárási származékainak jelentését: ajjalás, ajjazat, ajjazó; stb.: ’alom’.
☞ NyK. 50: 451; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ alUN UEW. № 1720