alít × A: 1372 u./ aloÿtattnek [sz.] (JókK. 2); 1456 k. aleituan [sz.] (SermDom. 1: 205); 1528 alaytaſtok [sz.] (SzékK. 48); 1529 aletÿak (KL. 79.); 1533 aÿlethwan [sz.] (KL. 119.); 1546/ allitottam (HoffgreffÉn. S4a); 1548/ ? alÿtyac (Tinódi: Cronica k3a); 1549/ alitt'a [t-j] (Orth. B2a); 1577–1580 allet (NySz.); 1608 álit (NySz.); 1644 alatvan [sz.] (MNy. 68: 472); nyj. ajíttom (ÚMTsz.) J: 1 1372 u./ ’vél; gondol | meinen; denken’ (↑); 2 1372 u./ ’hinni mer; remél | sich getrauen zu glauben; hoffen’ (JókK. 34); 3 1544/ ’megerősít; állít | bekräftigen; behaupten’ (HoffgreffÉn. H2a); 4 1816 ’ügyet vet rá; számba vesz | einer Sache Beachtung schenken; in Betracht ziehen’ (Gyarmathi: Voc. 97 [ɔ: 105])

Fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A tő ismeretlen eredetű. A végződés az -ít műveltető képző. A hangalak- és jelentésbeli hasonlóság miatt a nyelvhasználatban téves párhuzam jött létre az állít ’meggyőződéssel mond, kijelent’ (→áll¹) igével, ennek következtében az alít végül kiszorult a köznyelvi használatból.

☞ MNy. 31: 45; TESz.; EWUng.