alán A: 1559 Alanoſok (Székely I.: Krón. 6b); 1575 Alánuſoc (Heltai: Krón. 8b); 1793 Alánoknak (NSz.) J: ‹fn› 1559 ’alán ember | Alane’ (↑) | ‹mn› 1799 ’az alánokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | alanisch’ (MKönyvHáz 11: 154)
Latin jövevényszó, később nemzetközi szó is. | ≡ Lat. Alani [többes szám] ’alán’, Alanus ’alán ember; alán ‹mn›’ [< gör. ̓Αλανoί [többes szám], ̓Αλανóϛ ’alán ember’]; ≋ Vö. még ném. Alane; fr. Alain; or. aлaн; stb.: ’ua.’. ⌂ A korai változatok szóvégi s hangjához vö. →ámbitus, →glóbus stb. Az alán alakban a nemzetközi megfelelők tőalakja jut érvényre.
☞ TESz.; EWUng.