agg A: 1315 ? Og [szn.] (OklSz.); 1372 u./ ag, agg (JókK. 54, 50) J: 1 1372 u./ ’régi | alt 〈Gegenstand〉’ (↑); 2 1372 u./ ’öreg; nagyon öreg 〈személy〉 | bejahrt; hochbetagt 〈Person〉’ # (JókK. 150); 3 1493 k. ? ’ravasz; tapasztalt | schlau; erfahren’ (FestK. 168), 1566 ’ua.’ (NySz.); 4 1518 k. ’nagyra nőtt | hochgewachsen’ (PeerK. 52) Sz: aggság 1395 k. ag sig (BesztSzj. 59.)
aggik² ∆ A: 1372 u./ meg aguan [sz.] (JókK. 153); 1604 Aggom [▽] (Szenczi Molnár: Dict. Veteráſco a.) J: 1 1372 u./ ’öregszik | alt werden’ (↑); 2 1670–1704 ’megromlik 〈étel〉 | verderben 〈Speise〉’ (Nyr. 108: 491); 3 1874 ’összetöpped, összecsomósodik | zusammenschrumpfen, sich zusammenballen’ (Nyr. 3: 182) Sz: aggott [ma főleg el~] 1560 k. megh aggot (GyöngySzt. 2778.) | aggaszt 1604 Aggaztalom [sz.] ’öregít | alt machen’ (Szenczi Molnár: Dict. Vetero a.)
Örökség a finnugor korból. | ≡ Cser. (KH.), (U.) šoŋγɘ̑ ’öreg’ [fgr. *soŋɜ vagy talán *soŋkɜ: ’öreg; öregszik’]. ⌂ A szó eleji fgr. *s- > m. Ø megfeleléshez vö. →áll¹, →olvaszt stb. A szó belseji g keletkezésmódja tisztázatlan. Nagyobb valószínűsége a *ŋ > *γ > g hangváltozásnak van; vö. →felleg, →szeg¹ stb. A szó belseji *γ mellett szól a feltehetőleg azonos etimonra visszavezethető →ó. Számolhatunk egy *ŋ > *ŋk > g változással is (vö. →ág, →fogoly² stb.); ebben az esetben viszont kétséges az ó idetartozása. A szóvégi geminálódás másodlagos folyamat eredménye. Egy nomenverbális jellegű tőre utalhatnak egyes származékok (aggság, aggaszt), amelyeknek alapszava mind a névszói, mind az igei funkciókat tartalmazta.
☞ EtSz.; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ aggik¹, avul, ebag, ó¹UN UEW. № 907; UEW. № 1008
aggik¹ ∆ A: 1577–1580 agganunk [sz.] (NySz. 3. Agg a.); 1700 aggik [▽] (NySz. 3. Agg a.) J: ’törődik vmivel | sich um etw kümmern’
aggaszt¹ A: 1541 aggaʃʒtalľa [sz.] (Sylvester: ÚT. 2: 125); 1700/ aggasztom (NySz.) J: ’nyugtalanít | beunruhigen’ #
aggódik A: 1578 agodalommal [sz.] (Bornemisza: ÖrdKís. 148); 1584 aggodalom [sz.] (NySz.); 1621 Aggódni [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1651/ aggódik [▽] (NySz.); nyj. óg (MTsz. agg a.) J: ’félelmet, szorongást érez | sich ängsten’ # Sz: aggodalom 1578 (↑) | aggodalmaskodik 1834 aggodalmaskodnék (Regélő 1834. okt. 30: 701); 1854 aggodalmaskodék (Nszt.)
aggály A: 1818 k. aggályos [sz.] (Nszt. aggályos a.) J: ’fenntartás, kétség | Bedenken’ Sz: aggályos 1818 k. aggályos (↑)
A szócsalád alapja, az aggik¹ vitatott eredetű. | 1 Belső keletkezésű, jelentéselkülönüléssel keletkezett. | ⌂ Az →agg vagy az aggik² (→agg) szóból jött létre. Az öregség ugyanis gyakran jár együtt testi összetöpörödéssel és aggodalmaskodással. Minden bizonnyal jelentéskeveredés történt az →agg szócsaládjába tartozó szavakkal (aggság, aggik², aggaszt). 2 Örökség a finnugor korból. | ≡ Vö. finn ankea ’nehéz; szoros, szigorú, nyomasztó’; észt angu- ’megsűrűsödik, megmerevedik’ [fgr. *aŋke ’szűk, szoros; szorultság; szűkül’]. Az egyeztetést bizonytalanná teheti az, hogy a finnségi szavak germán eredetűek is lehetnek; vö. gót aggwus ’keskeny’. ⌂ A fgr. *ŋk > m. g (> gg) hangváltozáshoz vö. →agg. A jelentésekhez vö. →töpörödik : →töpreng; lat. angustus ’szűk, szoros’ : angor ’szorongás, félelem’; stb. ▣ ⌂ Mindkét magyarázat esetén egy eredetibb nomenverbális jellegű tővel számolhatunk.
Az aggaszt és az aggódik származékszavak. | ⌂ Egy -szt műveltető képzővel, ill. -ód(ik) visszaható képzővel keletkeztek.
Az aggály nyelvújítási szó. | ⌂ Származékszó, végződése az -ály névszóképző.
A szócsaládhoz még | ⚠ Az aggik¹ szónak a fgr. *šoŋkɜ ’szűk; szorultság; szűkül’ szóval való egyeztetése téves.
☞ MNy. 5: 126; FUF. 16: 82; TESz. aggódik a.; UEW. 12, 501; EWUng.→ aggUN UEW. № 18; UEW. № 1008