adminisztrátor A: 1566/ administratori (MNy. 69: 491); 1783 Adminisztrátor (Nszt.) J: 1 1566/ ’intéző, gondnok | Verwalter’ (); 2 1688/ ’beszolgáltató | Ablieferer’ (SzT.); 3 1959 ’ügyintéző, ügykezelő | Sachbearbeiter’ # (ÉrtSz.); 4 1998 ’rendszergazda | Systemverwalter’ (Nszt.)

adminisztrál A: 1571/ administrálják (MNy. 69: 491); 1735 adminisztraltatott [sz.] (SzT.) J: 1 1571/ ’szolgáltat | liefern, geben’ (); 2 1577 ’igazgat, ügyet intéz | verwalten’ # (SzT.); 3 1947 ’egy adott szakterületet kezel | ein Sachgebiet bearbeiten’ # (NSz.)

adminisztráció A: 1594/ administratióban (MNy. 69: 491); 1788 Administrátiónak (Nszt.); 1842 adminisztrációjáról (Nszt.) J: 1 1594/ ’igazgatás, ügyintézés | Verwaltung’ (); 2 1613 ’beszolgáltatás | Ablieferung’ (MNy. 79: 123); 3 1788 ’(köz)igazgatási szerv, gépezet | Verwaltungsorgan’ # (); 4 1842 ’intézmény, gazdasági egység ügyintézése | betriebliche Verwaltung 〈als Organisation〉’ # ()

adminisztratív A: 1840 administrativ (Nszt.); 1846 adminisztratív (Nszt.) J: 1 1840 ’ügyintézést végző〈személy〉 | das Gut, das Hauswesen usw. verwaltend 〈Person〉’ # (); 2 1840 ’(hatósági) kényszert alkalmazó 〈intézkedés〉 | behördlich 〈Maßnahme, Verfügung〉’ (Századunk 1840. okt. 26.: 687)

A szócsalád korábbi tagjai, az adminisztrátor, adminisztrál és adminisztráció latin jövevényszók. |  ≡  Lat. administrator ’igazgató, vezető’ | lat. administrare ’segít; szolgáltat; igazgat’ [vö. lat. minister ’szolga, segéd’ (→miniszter)] | lat. administratio ’szolgáltatás, gondoskodás, igazgatás, kormányzás’.  ≋  Megfelelői: ném. Administrator, administrieren, Administration; fr. administrateur, administrer, administration; stb.: ’adminisztrátor’, ’adminisztrál’, ’adminisztráció’.  ⌂  A régebbi alakváltozatok szó belseji s-es kiejtéséhez vö. →alabástrom, →árestál stb.; az sz-szel ejtett alakváltozatokhoz vö. →amnesztia, →asztma stb. Az adminisztrátor 3. jelentése az or. aдминистpaтop ’ügyintéző’ hatására keletkezett.

Az adminisztratív nemzetközi szó. |  ≡  Ném. administrativ; ang. administrative; fr. administratif; stb.: ’adminisztratív’; – vö. még lat. administrativus ’kivitelező, végrehajtó; gyakorlati’.  ⇒⌂  A magyarba főleg német közvetítéssel került át.

TESz. adminisztrál a.; EWUng. ministráns, miniszter