adó [6] A: 1171 ? Odus [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 200616); 1359 Ados [sz.] [szn.] (MNy. 63: 364); 1408 ? adoha (MNy. 9: 131); 1416 u./¹ ado (BécsiK. 72); 1510 k. adeÿat (AporK. 222); 16. sz. vége adaÿa (RMNy. 3/2: 1); nyj. adu (ÚMTsz.) J: 1 1359 ? ’kötelező jellegű befizetés 〈az állam részére〉 | Steuer, Abgabe’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2 1957 ’műsort sugárzó rádió- v. tévéállomás | Rundfunk- oder Fernsehsender’ # (Nszt. adó¹ a.) Sz: adós 1171 ? [szn.] (↑); 1359 [szn.] (↑); 1416 u./² ’vkinek pénzzel tartozó személy | Schuldner’ (MünchK. 62va) | adósság 1416 u./² adoſſagot (MünchK. 24va) | adózik 1585 Adozasban [sz.] (SzT.)

Származékszó szófajváltásának eredménye. |  ⌂  Az →ad ige -ó képzős folyamatos melléknévi igenevének főnevesülése. Ugyanez a főnevesült melléknévi igenév cselekvő jelentésben már korábban is előfordult; vö. Adou  [szn.] ’adományozó, adakozó’  (1210: OklSz.). – Az adó 1. jelentésének kialakulására más nyelvek is hatással lehettek; vö. lat.  (h.) datio, datium ’adó’ [< lat. dare ’ad’]; vö. még szbhv.  (R.) dan; le.  (R.) dań; stb.: ’adó’ [< szláv *da- ’ad’]. A 2. jelentésben a szó jelentéstapadással jött létre az  adóállomás  (1927: Nszt.) összetételből, valószínűleg a ném. Sender ’adó(állomás)’ mintájára is; vö. ném. senden ’küld; (le)ad, közvetít’.

☞ Nyr. 44: 219; TESz.; NytudÉrt. 92: 17; EWUng.→ ad