abszolút A: 1579 absolutossok (SzT.); 1590 absolutwsokká (ÚSzOkl. 1: 105); 1845 absolut (NSz.); 1872 abszolút (NSz.) J: ‹mn› 1 1579 ’felmentett, mentes | befreit, freigesprochen’ (↑); 2 [határozóként is] 1752 ’teljes, általános stb. | absolut’ (NSz.); 3 1852 ’önálló; független | selbstständig; unabhängig’ (Nszt.) | ‹fn› 1928 ’〈az alsósban〉 az ütések abszolút többségének elnyerése | 〈im Klabriasspiel〉 das Gewinnen der absoluten Mehrheit der Stiche’ (Zolnay V.: Kártya 313)

abszolutizmus A: 1828 Absolutismus (MKurir 1828. márc. 25.: 189); 1834 abszolutizmust (Nszt.) J: ’korlátlan monarchia, önkényuralom | Absolutismus’

A szócsalád korábbi tagja, az abszolút latin jövevényszó, később nemzetközi szó is. |  ≡  Lat. absolutus ’önmagában lezárt, teljes, tökéletes’ [< lat. absolvere ’felold, feloldoz, szabaddá tesz’].  ≋  Megfelelői: ném. absolut; ang. absolute; fr. absolu; stb.: ’abszolút’.  ⇒⌂  A magyarba nemzetközi szóként főleg német közvetítéssel kerülhetett át.

Az abszolutizmus nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Absolutismus; ang. absolutism; fr. absolutisme; stb.: ’abszolutizmus’. A franciából terjedt el.  ⇒⌂  A magyarba főleg a németből került át.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartozik: abszolúte ’önmagához mérve; teljes mértékben’  (1619: : MNy. 69: 491), ez a lat. absolute ’ua.’ átvétele.

☞ TESz.; EWUng.→ szóló