a-

I  aki A: 1372 u./ akyt (JókK. 98); 1558 Az ky (SzT.) J: 1 1372 u./ ’ami | was 〈als Relativum〉’ (↑); 2 1416 u./² ’amely | welcher, -e, -es 〈für Gegenstände, als Relativum〉’ (MünchK. 19vb); 3 1416 u./² ’aki 〈személyre utaló vonatkozó névmás〉 | wer, welcher, -e, -es 〈für Personen, als Relativum〉’ # (MünchK. 27vb) | ami A: 1372 u./ amÿ (JókK. 103); 1456 k. aʒ mi (SermDom. 1: 318); 1594 ammi (Dévai: TízPar. E2b) J: 1 1372 u./ ’ami 〈dologra utaló vonatkozó névmás〉 | was 〈als Relativum〉’ # (↑); 2 1510 ’amely | welcher, -e, -es 〈als Relativum〉’ (KárOkl. 3: 72) | amely A: 1416 u./² a· meľ (MünchK. 28ra ); 1564 az mely (SzT.); 1574 ammely (SzT.) J: 1 1416 u./² ’ami | was 〈als Relativum〉’ (↑); 2 1486 ’amely 〈dologra utaló vonatkozó névmás〉 | welcher, -e, -es 〈als Relativum〉’ # (MNy. 21: 115) | Ilyenek még: amelyik ’〈dologra utaló vonatkozó névmás〉 | welcher, -e, -es 〈als Relativum〉’ # (1456 k.: SermDom. 2: 317); amilyen ’amely minőségű | wie 〈als Relativum〉’ # (1768: NSz.)II  amint A: 1538 az mÿnt (Pesti: Nomenclatura e3); 1592 a mint (TörtTár 1903: 416) J: ’ahogy | wie 〈als Relativum〉’ # | ahol A: 1515 A hol (AporK. 206); 1564 Az hol (SzT.) J: ’amely helyen | wo 〈als Relativum〉’ # – De vö. 1372 u./ aholot ’ua.’ (JókK. 88); 1561 az hwn ’ua.’ (SzT. ahon² a.) | amikor A: 1568 amikor (SzT.) J: ’amely időben | als; wenn’ # – De vö. 1517 Az mikoron ’ua.’ (RMNy. 2/2: 15) | Ilyenek még: amiképpen ’amint | wie 〈als Relativum〉’ (1523: Zolnai Gy.: Nyelveml. 227); ahova ’amely helyre | wohin 〈als Relativum〉’ # (1528: SzékK. 337); ahogy ’ha | falls, wenn’ (1595: SzT.) ’amely módon | als, wie 〈als Realtivum〉’ # (1596: SzT.); ahonnan ’amely helyről | woher 〈als Relativum〉’ # (1597: RMNy. 2/2: 15)III  amennyi A: 1495 e. āmenere (GuaryK. 44, lapszéli betoldás); 1526 k. Az Menÿ (MNy. 2: 257); 1527 Amene (ÉrdyK. 558); 1584 A menyt (SzT.) J: ’amilyen mennyiségű | wieviel 〈als Relativum〉’ # | ahány A: 1735 az...hány (SzT.); 1786 a' hány (Nszt.); 1847 a hány (Nszt.) J: ’amilyen számú, mennyiségű | wieviel 〈als Relativum〉’ #

Összetett szók előtagja, azonos az a¹ (→az¹) mutató névmással. |  ⌂  Az összetételek részben vonatkozó névmások (1., 3. csoport), részben határozószók (2. csoport). Az 1. csoport tagjai alanyi, tárgyi vagy határozói alárendelő összetett mondatokban keletkeztek úgy, hogy a vonatkozó szerepű határozatlan névmás – a mondathatár áttolódása következtében – összetapadt a főmondatbeli, rámutató szói szerepű →az¹ mutató névmással. Vonatkozó névmások hasonló módon más nyelvekben is keletkeztek; vö. fr. lequel, laquelle; ol. il quale, la quale; stb.: ’aki, amely, ami’. A 2. és 3. csoport tagjai az 1. csoport analógiás hatására keletkeztek.

☞ MNy. 19: 114; Berrár: TörtMondt. 65; TESz.; EWUng.→ az¹, hány², hol, ki¹, mely, mennyi, mi², mintNszt ↪ahány; ↪ahogy; ↪ahol¹; ↪ahol²; ↪ahonnan; ↪ahova; ↪aki; ↪amely; ↪amelyik; ↪amennyi; ↪ami¹; ↪amiképpen; ↪amikor; ↪amilyen; ↪amint

az¹ A: 12. sz. vége/ oʒ (HB.); 1372 u./ aʒʒokott (JókK. 4); 1405 k. aʒon feldÿ [sz.] (SchlSzj. 236.) J: ’az a távolabb levő | jener’ # Sz: azon 13. sz. eleje/ ozun keppe[n] ‹nm› ’az a távolabb levő | jener’ (KTSz.) R: azért 1372 u./ aʒert (JókK. 1) | azzal 1474 aʒʒal (BirkK. 4) | azént 1495 e. aʒʒent ’oly módon, azon mód(szer) szerint | auf diejenige Weise’ (GuaryK. 129)

a¹ A: 1416 u./¹ a (BécsiK. 61) J: ’az a távolabb levő | jener’ # R: ahhoz [az az¹, ill. a¹ alakból] 12. sz. vége/ ozchuz (HB.) | annak 13. sz. eleje/ oznoc (KTSz.) | addig 1372 u./ addeg (JókK. 143) | addiglan 1372 u./ adeglan ’addig, odáig | bis dahin’ (JókK. 155) | akkor 1372 u./ akkor (JókK. 102) | akkoron 1372 u./ aʒkoron ’akkor, abban az időben | dann’ (JókK. 23) | annál 1372 u./ annal (JókK. 63) | arra 1372 u./ arra (JókK. 89) | arról 1372 u./ arrol (JókK. 23) | attól 1372 u./ adtolfoguan [sz.] (JókK. 83) | abból 1372 u./ aʒbalol (JókK. 53) | abban 1416 u./¹ abban (BécsiK. 19) | akként 1416 u./² aʼkent (MünchK. 60ra) | avval 1416 u./² auual (MünchK. 11vb) | abba 1495 e. abba (GuaryK. 10)

A szócsalád alapja, valószínűleg az a¹ örökség az uráli korból. |  ≡  Zürj.  (Ud.) asi̮ ’nézd!’; votj.  (Sz.) oti ’oda’; cser.  (B.) umpal ’az az oldal, túlsó oldal’ (pal, wal ’oldal’); md.  (E.) ombo, (M.) omba, oma ’más(ik), második’; – jur. ŋawe ’mi, milyen; valami’; szelk. aame ’egy másik’; kam. āmi ’ua.’; stb. [uráli *o ~ *u ’az, a túlsó’].  ≋  Megfelelői: ótörök o, ol ’az ott’; óind asáu ’az, a túlsó’.  ⌂  Az az¹ alakban a z névmásképző: a képzés esetleg már a finnugor vagy ugor korban megtörténhetett. Erre utalnak egyes rokon nyelvek t-t tartalmazó szavai, ám ellene szól az a körülmény, hogy az a¹ névmás már az ősmagyarban önálló alakban létezett; vö. →onnét, →ott, →úgy stb. Lehetséges, hogy az a¹ alakot az az¹ időlegesen háttérbe szorította, mivel az ősi, primer toldalékok (-é, -k, -n stb.) mindig ez utóbbihoz kapcsolódtak. Az azon származék az az¹ alakból keletkezett -n névmásképzővel. A különféle határozóragos megszilárdult alakulatok kettőzéssel az a¹ névmásból is keletkezhettek (pl. ahoz > ahhoz). Valószínűbb azonban, hogy az ilyen alakok hasonulással az az¹ alakból jöttek létre (pl. azhoz > ahhoz). Vö. ahoz  (1546: SzT.), oʒchuʒ  (12. sz. vége: HB.), ahhoʒ  (1416 u./²: MünchK. 39rb), akoron, aʒkoron, akkoron  (1372 u./: JókK. 91, 23, 46), arol  (1372 u./: JókK. 23), azrol  (1517: DomK. 14), arrol  (1372 u./: JókK. 23); stb. Az addig határozószó d eleme az az¹ névmás -z képzőjének hangtani változata lehet.  ∼  Idetartozik: ahajt ’ott; azonnal; akkor’  (1816: Gyarmathi: Voc. 97), amely az a¹ mutató névmás és a →hely főnév -t helyhatározó-ragos alakjának összetapadásával keletkezett. Az elhomályosult összetétel ma már csak nyelvjárásokban használatos.

☞ EtSz.; Gombocz Z.: ÖM. 2/1: 95; MNy. 49: 348; NyK. 61: 53; MSzFE.; TESz. ahajt a. is; EWUng.→ a-, am-, ám, annyi, avagy, az², azaz, azonban, azonnal, azonos, azután, -beli, ez¹, -fajta, -féle, isa, -képpen, -kora, mind-, minta, oda, oly, onnét, óta, ott, -szerű, úgy, ugyan-UN UEW. № 656Nszt ↪a⁴; ↪abba²; ↪abban²; ↪abból; ↪addig¹; ↪addig²; ↪addiglan; ↪ahhoz; ↪akként; ↪akkor; ↪akkoron; ↪annak; ↪annál¹; ↪annál²; ↪arra¹; ↪arra²; ↪arról¹; ↪arról²; ↪attól; ↪avval¹; ↪avval²; ↪az; ↪azért¹; ↪azért²; ↪azon³; ↪azzal¹; ↪azzal²

az² A: 13. sz. eleje/ ? oʒ (KTSz.); 13. sz. második fele/ oʒ (HB.); 1372 u./ aʒ (JókK. 1); 1493 k. aaʒ (FestK. 2) J: ’〈(ragozhatatlan) határozott névelő〉 | der, die, das’ #

a² A: 1372 u./ akamoraba, aʼ haʒnak (JókK. 4, 43); 1470 ah (SermDom. 2: 184) J: ’〈(ragozhatatlan) határozott névelő〉 | der, die, das’ #

Szófajváltás. |  ⌂  Az →az¹ alakból, ill. a¹ alakból jöttek létre. A mutató névmások kijelölő jelzői funkcióban hangsúlyvesztés és nyomatékcsökkenés útján váltak határozott névelővé. A folyamat évszázadokon át tartott, amely kb. a 14. sz. vége táján fejeződött be.

☞ EtSz.; MNy. 49: 348; TESz.; Benkő: ÁrpSzöv. 257; EWUng.→ az¹Nszt ↪a⁴; ↪az