zsámbok † A: 1138/ Sambuh [szn.] (MonStrig. 1: 89); 1231/ sumbukfa (Szentpétery: KritJ. 1: 154); 1258 Samboch [hn.] (Szentpétery: KritJ. 1: 370); 1328 Sambuk [hn.] (AnjOkm. 2: 357); 1380 Sambok [hn.] (FNESz. Zsámbok a.); 1401 Sambek [hn.] (MNyj. 22: 62) J: ’bodzafa; bodzabokor | Holunderbaum; Holunderstrauch (Sambucus)’
Vándorszó. | ≡ Ol. sambuco, (fri.) ṣambúk, ṣambū́go (rom.) šambúk, (párm.) ẓambū́k; prov. (óprov.) sambuc; fr. (kfr.) sambuc, (R.) sambouc; sp. sauco, sabuco, sabugo; port. sabugo; stb.: ’bodza(fa)’. Ezek a lat. sambucus, sambucum [tárgyeset] ’ua.’ szóra mennek vissza. ⇒⌂ A magyarba növénytani műszóként a latinból, népi átvételként az olaszból került. ⌂ A szó eleji zs vagy az átadó nyelvre megy vissza vagy az s-ből keletkezett zöngésedéssel; vö. még →zsálya, →zsold stb. A zsámbék változat elhasonulással keletkezett.
☞ MNy. 39: 200; NyK. 85: 306; EWUng.