zákány × A: 1086 ? Zacan [szn.] (MNL (OL) Dl. 208421); 1655 zákány (NySz.); 1810 k. Záklás [sz.] (MNy. 61: 106); 1838 Zákályos [sz.]; Zákás [sz.] (Tsz.); 1858 záklya [□] (MNyszet. 3: 243) J: 1 1655 ’üledék | Bodensatz’ (↑); 2 1807 ’egy fajta moszat | Haar-, Widertonmoos’ (Nyr. 37: 217); 3 1810 k. ’a sületlen kenyér, kalács szalonnás része | Schlief, unausgebackener Teil’ (↑)

Szlovák jövevényszó. |  ≡  Szlk. zákal ’akadály, bizonytalan, zavaros hely(zet); sületlen, szalonnás rész a kenyérben; zavaros, homályos folyadék, cefre; stb.’ [< szlk. za [elöljárószó] + kal ’szemét, trágya, szenny; iszap, sár, üledék’]. Vö. még cseh zákal ’zavarosság, zagyvaság; hályog ‹a szemen› pára-, köd-, por-, füstréteg; stb.’; le. zakal ’összecsomósodott utcai sár; a kenyér sületlen, szalonnás része; stb.’. – A zákány alak szóvégéhez vö. sármány (→sármálú). A 2. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján. A 3. jelentés, amely leginkább egy elhomályosult birtokos személyjeles zákla és záklya változathoz köthető, későbbi külön átvétel.  ≁  Valószínűleg nem tartozik ide: (R.) zakány ’egy fajta madár’  (1575: NySz.); ez ismeretlen eredetű.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 564; TESz.; EWUng.→ kálista