vitorla A: 1395 k. vítorla (BesztSzj. 269.); 1560 k. Vytollas [sz.] (GyöngySzt. 282.); 1560 k. Vytorlya (GyöngySzt. 2118.); 1600 k. wÿnthornÿath (BrassSzt. 23) J: 1 1395 k. ’hajó, csónak mozgását a szél erejével elősegítő, kifeszített vászon | Segel’ # (↑); 2 1533 ’vászon, kelme; függöny, kárpit, baldachin | Tuch, Stoff; (Zwischen)vorhang, Baldachin’ (NySz.); 3 1590 ’széljelző zászló, szélkakas | Wetterfahne’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 208); 4 1803 ? ’szélmalom forgó szárnya | Flügel der Windmühle’ (NSz.), 1830/ ’ua.’ (NSz.); 5 1860 ’lompos farok 〈rókáé, mókusé〉 | Schwanz des Fuchses, des Eichhörnchens’ (NSz.); 6 1874 ’a pillangós virágúak pártáján a legfelső szirom | Fahne in der Botanik’ (CzF.) Sz: vitorlás 1560 k. ’vitorlával ellátott hajó | Segelboot’ (↑) | vitorlázik 1604 Vitorlazoc (Szenczi Molnár: Dict. Velíficio a.)

Bolgár vagy szerbhorvát jövevényszó. |  ≡  Blg. ветрило ’vitorla; legyező’; szln. vetrilo’vitorla; ventilátor’ [vö. blg. ветрея ’párolog, elillan; szellőztet, levegőztet; stb.’, ill. a szln. vetriti ’szellőztet, levegőztet’; mindkettő a szláv *větrъ ’szél’ szóra megy vissza]. Vö. még or. ветрило ’vitorla ‹a költészetben›’; ukr. вiтрило ’vitorla; szél’. A vintornya változat szó belseji n-je inetimologikus. A 2. jelentés metonímia, a 3–6. jelentés metafora.  ∼  A vytorna ’a lekaszált fű mértékegysége’  (1418: OklSz.) szóhasadás a vitorla szóból, a levágott füvet ugyanis vitorlavászonnal takarták le; az értelmezés, aminek alapján a jelentésnek ’kasza a fűvágáshoz’ kellene lennie, téves.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 561; TESz.; ABpL. 11: 117; EWUng.→ viheder