torma A: (†1252) [1270] Tormas [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 607); 1334 Turma [szn.] (AnjOkm. 3: 106); 1395 k. torma (BesztSzj. 424.) J: ’gyökeréért termesztett csípős ízű konyhakerti növény | Meerrettich (Armoracia rusticana)’ # Sz: tormás (†1252) [1270] [hn.] (↑)
Ótörök jövevényszó. | ≡ Kāšγ turma ’répa’; oszm. (N.) turma ’ua.’; tat. torma ’retek’; stb. [? < újperzsa tur(u)b, turf ’ua.’]. ⌂ A magyarba átkerült alak *turma. A ’torma’ jelentés feltehetőleg a törökben keletkezett, bizonyosan az ehhez hasonló formájú gyökértermések alapján.
☞ MNy. 3: 364; Nyr. 61: 108; Doerfer: TE. 2: 505; TESz.; Ligeti: TörK. 309; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.