tolmács A: 1075/ talmach [sz.] (MonStrig. 1: 54); 1138/ ? Tulmas [szn.] (MNy. 32: 134); 1209 Tholomach [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 481); 1235 Tolmac [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 7: 7); 1274 Tulmach [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 9: 92); 1430 k. tolmach (SchlGl. 2204.); 1573 tolmatia (RMNy. 3/2: 96) J: 1 1075/ ’beszédet élőszóval más nyelvre fordító személy | Dolmetscher’ # (↑); 2 1541 ’közvetítő | Verkündiger; Vermittler 〈einer Nachricht, Bitte usw.〉’ (Sylvester: ÚT. 1: 48) Sz: tolmácsoz 1416 u./¹ tolmaւozo [sz.] ’tolmácsol | dolmetschen’ (BécsiK. 80) | tolmácsol 1416 u./¹ tolmaւoloknal [sz.] (BécsiK. 76)

Jövevényszó, de az átadó nyelv vitatott. | 1 Jövevényszó egy török nyelvből. |  ≡  Vö. CC. tı̈lmač, tolmač; oszm.  (R.) dilmac̦; üzb. tilmåč; stb.: ’tolmács’ [tisztázatlan eredetű]. Vö. még besenyő Βοροταλμάτ ’‹a hatodik besenyő törzs neve›’. 2 Szláv jövevényszó. |  ≡  Vö. szln. tolmač; cseh tulmač; or. толмач, (R.) тълмачь; stb.: ’tolmács’ [török eredetű (↑)]. ▣  ≋  Megfelelői: rom. tâlmaci, tălmaci; ném. Dolmetscher; stb.: ’ua.’.  ⌂  Időrendi és szóföldrajzi okokból mindkét származtatás lehetséges. A magyarba átkerült alak *tı̈lmač, ill. *tulmač lehetett.

☞ MNy. 18: 5; Kniezsa: SzlJsz. 772; TESz.; ABpL. 12: 111; Ligeti: TörK. 260; EWUng.