tök A: 1138/ Tuke [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 1198 Theke [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 104875); 1211 Tecu [szn.] (PRT. 10: 507); 1405 k. thwk (SchlSzj. 943.); 1490 Thewk [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 16); nyj. tëk (ÚMTsz.) J: 1 1138/ ? ’kúszó indájú, tölcséres virágú növény, ill. ennek termése | Kürbis’ # (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2 1138/ ? ’herezacskó a herével együtt | Hodensack mit den Hoden’ (↑), 1577 ’ua.’ (KolGl.); 3 16. sz. közepe ’hólyag; bőrzacskó | Blase; Lederbeutel’ (Nyr. 104: 103); 4 [jelzői értékben is] 1598 ’buta | Dummkopf’ (NySz.); 5 1666 ’a magyar és a német kártya egyik színe | Schellen als Farbe im ungarischen und im deutschen Kartenspiel’ (Szily-Eml. 88) Sz: tökös 1211 ? Tucus [szn.] ’a tököt mint növényt érintő vagy a herezacskóra vonatkozó 〈főleg heresérves〉 | einen Kürbis betreffend od. den Hodensack betreffend 〈haupts. Hodenbruch habend〉’ (PRT. 10: 508); 1554 ’tököt termő | Kürbis tagend 〈Pflanze〉’ (MNy. 68: 223); 1577 ’heresérves | den Hodensack betreffend 〈haupts. Hodenbruch habend〉’ (KolGl.)
Déli szláv jövevényszó. | ≡ Blg. тиква ’tök; ostoba, tökfilkó’; szbhv. tikva ’ua.’; szln. tikva ’tök’ [tisztázatlan eredetű]. Vö. még szlk. tekvica ’ua.; fej; tökfilkó’; or. тыква, (R.) tyky ’tök’ stb. ⌂ A magyarba átkerült alak *tiki (< *tyky) lehetett; a palatális magánhangzók szólnak a déli szláv származtatás mellett. A 2. jelentés tréfás metafora, amellyel a 3. jelentés is összefügghet. A 4. jelentéshez vö. a szláv jelentés mellett a →tökfilkó, →tökkelütött szavakat is. Az 5. jelentés keletkezéséhez egy félreértés vezetett: a németben a kártyaszín neve a többes számú Schellen, mert ezen a kártyán ezt a színt csörgőkkel ábrázolják; az irodalmi nyelvi ’csengő, harang’ jelentés mellett ennek a német szónak nyelvjárási ’here ‹főleg a lovaké›’ jelentése is van, és a magyar megnevezés tévedésből ezt tükrözi. ≂ Valószínűleg idetartozik: tökölődik ’fáradozik, bajlódik; piszmog, babrál’ (1816: Gyarmathi: Voc. 108).
☞ MNy. 1: 266, 6: 58; Kniezsa: SzlJsz. 530; TESz.; EWUng.→ lopó, tök-, tökfilkó, tökkelütött