tesz [2/2] A: 950 k. τεβέλης [sz.] [szn.] (ÓMOlv. 10); 1086 ? Tuel [sz.] [hn.] (Györffy: DHA. I: 252); 1138/ ? Tehel [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 1214/ Teulegy [szn.] (VárReg. 325.); 13. sz. eleje/ teun (KTSz.); 13. sz. közepe/ thez (ÓMS.); 1372 u./ tetuolna, tegem, bel teue, teyendetek, tewtem (JókK. 7, 12, 16, 105, 25); 1410 k. teʒen [□] (MvS.); 1410 k. ? tith haʒ [sz.] (MvGl.); 1416 u./¹ tėzėc, tèze͂ (BécsiK. 101); 1456 k. thunek (SermDom. 2: 279); 1470 tÿʒed (SermDom. 2: 11) J: 1 13. sz. eleje/ ’cselekszik, végrehajt; a tárgyban kifejezett cselekvést végzi | handeln, durchführen’ # (); 2 1372 u./ ’fektet; vmilyen helyzetbe hoz | legen; in irgendeine Lage versetzen’ # (); 3 1372 u./ ’a tárgyban kifejezett dolgot okozza, előidézi, eredményezi | bewirken, verursachen: schaffen’ # (JókK. 20); 4 [le~] 1517 ’felhagy vmivel; lemond vmiről | verzichten, aufgeben’ # (DomK. 115); 5 [hozzá~] 1517 ’mondanivalót előzményhez hozzáfűz, kiegészítésül, pótlólag mond | hinzufügen’ # (DomK. 101); 6 1519 ’vminek tart, tekint, vall | für etw halten; voraussetzen’ (JordK. 657); 7 1527 ’elér, betölt, kiegyenlít; összegül ad | betragen, ausmachen’ (ÉrdyK. 514); 8 1527 ’jelent; jelképez | bedeuten; symbolisieren’ (ÉrdyK. 579); 9 [ ~i magát] 1566 ’vmilyennek mutatja, tetteti magát | sich verstellen’ (NySz.); 10 [fel~] 1616 ’elhatároz, eltökél | beschließen; bestimmen 〈Aufgabe, Ziel usw.〉’ (NySz.); 11 [ki~ magáért vmiben] 1708 ’kiváló teljesítményt nyújt | gute Leistung erzielen’ (Pápai Páriz: Dict. Collator a.) Sz: tettetes 1372 u./ tettetes ’érthető, értelmes, őszinte | deutlich’ (JókK. 149) | tetet, tétet 1372 u./ tettetned [sz.] (JókK. 11) | tét 1372 u./ yo tetemet ’tett | Tat’ (JókK. 94); 1410 k. ? ’öltöző- 〈jelzői értékben〉 | Ankleide- 〈in attr Funktion〉’ (MvGl.); 1838 ’kockáztatott összeg, érték | Einsatz’ (Szily: NyÚSz.) | tehetség 1372 u./ tehetſegem ’képesség, rátermettség, alkalmasság | Fähigkeit’ (JókK. 100); 1767 ’vagyon | Vermögen’ (Pápai Páriz–Bod: Dict.) | tétel 1372 u./ yo tetelre ’tevés, cselekvés, cselekedet, tett | Tun, Handlung’ (JókK. 154); 1708 ’alapelvként számító igazság | (Lehr)satz’ (Szily: NyÚSz.) | tételem 1372 u./ tetelme ’cselekvés, intézés, kivitelezés | Handlung, Ausführung’ (JókK. 74) | tevő, tévő 1416 u./¹ teuo̗̗ ‹foly mn-i igenév› (BécsiK. 312); 1416 u./¹ ’teremtője, alkotója vminek | Schöpfer’ (BécsiK. 226); 1806 ’kályhaajtó | Ofentür’ (MNy. 66: 102) | tett 1416 u./² gilkoſſaǵ tetèieꝛt (MünchK. 82vb) | tette 1416 u./² tettè ‹hat-i igenév› (MünchK. 30va) | tétemény 1456 k. tetemen ’cselekvés, tett, kivitelezés | Tat, Ausführung’ (SermDom. 2: 447) | tehetős 1550 k. tehetős ’hatékony, eredményes, hatásos, erős, erőteljes | wirksam, kräftig’ (KolGl.); 1835 ’jómódú, módos, gazdag | wohlhabend’ (Tzs.) | tétlen 1560 k. tetlen ’vmit (meg) nem téve | etw nicht ausführend 〈Adv.〉’ (GyöngySzt. 48.); 1813 ’dologtalanul | untätig 〈Adv.〉’ (Szily: NyÚSz.); 1841 ’dologtalan | untätig’ (Szily: NyÚSz.) | tehetséges 1577–1580 ? tehetséges (NySz.); 1604 ’erős, hatalmas, hatásos, nagy | stark, mächtig’ (Szenczi Molnár: Dict. Póllens a.); 1857 ’alkotóképes, vmilyen képességgel, érzékkel megáldott | begabt’ (Ballagi M.: MNMSz.) | tehetségtelen 1604 Tehetsegtelen ’tenni nem tudó | etw nicht tun könnend’ (Szenczi Molnár: Dict. Impos a.); 1806 ’(alkotó)képességet nélkülöző | talentlos’ (NSz.) | tevékeny 1647 tévékeny ’tevő, cselekvő | tuend’ (NySz.); 1838 ’szorgalmas | tätig’ (Szily: NyÚSz.) | telleget 1717 töllögette ’ide-oda tesz, rak, rakosgat | hin und her legen’ (MNy. 66: 101) | teendő 1819 teendö́krǘl (HazKülfTud. 1819. ápr. 17.: [249]); 1836 Teendő (Fogarasi: MNZsebsz.) | tettes 1822 tettes ‹mn› (NSz.); 1832 ’az elkövető, tettes személy | Täter’ (NSz.) R: tettleg 1831 tettlegesen [sz.] (HasznMul. 1831. dec. 31.: 431); 1832 tettleg (Szily: NyÚSz.)

Alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. ? vog.  (T.) täj- ’sző’; ? osztj.  (V.), (Vj.), (Trj.) tĕj- ’‹hálót› köt’; md.  (E.) ťeje-, (M.) ťije- ’tesz, csinál, cselekszik’; finn teke- ’ua.’; lp.  (norv.) dâkkâ- ’ua.’ [fgr. *teke- ’tesz, csinál, cselekszik’].  ≋  Megfelelői: mong. tege- ’ua.’; óind dadhāti ’tesz, helyet, fektet, lerak’; lat. facere ’tesz, csinál, cselekszik’; stb.  ⌂  A szóvég -sz gyakorító képző; vö. →eszik, →lesz stb. A magyarban az ë-s tőváltozat az é-t tartalmazóval összevetve korábbinak tűnik, és ezzel a feltevéssel kapcsolatban a megfelelés is szokatlan; de vö. →visz. A szóhoz viszonylag korán számos igekötő kapcsolódott, amely által a jelentések tovább árnyalódtak. – A (R.) tith haʒ() szóban a tit a →titok egy adata lehet.

TESz.; MSzFE.; IUSprK. 47; NyK. 92: 83; EWUng. előte, faktum, feltétel, jótékony, kártékony, kesztyű, ős-, tény, tökél, tönkreUN UEW. № 1044