tégla A: 1332–1337 Tetlas [ɔ: Teglas] [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 527); 1334 Tyglasweulg [sz.] [hn.] (OklSz.); 1337 Teglas [sz.] [szn.] (Kázmér: CsnSz.); 1393/ tegla (OklSz.); 1416 u./¹ ko̗tėǵlaual (BécsiK. 18); 1522 Theglÿas [sz.] [szn.] (MNyTK. 105: 40); nyj. tyégla (ÚMTsz.) J: 1 1332–1337 ? ’agyagból, hasáb alakúra formált, keményre égetett építőanyag | Baustein aus gebranntem Ton, Ziegel’ # (), 1393/ ’ua.’ (); 2 1332–1337 ? ’tetőcserép | Dachziegel’ (), 1590 ’ua.’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 208); 3 1978 ’beépített ügynök, kém | eingebauter Agent, Spitzel’ (Nyr. 102: 148) Sz: téglás 1332–1337 [hn.] ()

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. tegula ’(tető)cserép’, (h.) tegula, tegla ’tégla’ [< lat. tegere ’fed, betakar, eltakar’].  ≋  Megfelelői: ném. Ziegel; ang.  (óang.) tigel: ’égetett agyagból készült építőelem’.  ⌂  A latin és a magyar szó hangtani viszonyához vö. →fáklya, →tábla stb. A ’tégla’ és ’tetőcserép’ jelentés között a magyarban anyagbeli érintkezésen alapuló metonimikus viszony áll fenn. Az adatánál minden bizonnyal jóval korábbi 3. jelentés metafora.  ⌂⇒  A magyarból: rom.  (N.) téglă ’tégla’; szlk. tehla ’tégla’.

TESz.; EWUng. asztag, detektív, mór², papondekli, protekció, tégely, teketória, tóga