táska A: 1138/ ? Taſcadí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 131); 1513 taskakat (NagyszK. 8); 1585 táska (Cal. 209); nyj. tácska (MTsz.) J: 1 1138/ ? ’kisebb tárgyak hordására szolgáló, bőrből, vászonból stb. készült tartóeszköz | Ranzen, Tasche, oft mit Traggriff’ # (↑), 1513 ’ua.’ (↑); 2 1590 ’zacskó, tasak, erszény | Beutel’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 94); 3 1725–1764/ ’összehajtogatott és ízesítővel töltött tészta | Art gefüllte Mehlspeise’ (NSz.); 4 1793 ’növényi héj, hüvelytermés | Schote, Hülse’ (NSz.); 5 1897 ’bőrduzzanat; a falvakolat kidomborosása, kiboltosodása | Anschwellung der Haut; flache Vorwölbung am Wandputz’ (MTsz.) Sz: táskás 1577 k. Taſkas (OrvK. 238)

tasak A: 1835 tas-ak (NSz.); 1837 Tasak (NSz.) J: 1 1835 ? ’bőrerszény, bőrzacskó; kézitáska | lederner Beutel; Handtasche’ (↑), 1837 ’ua.’ (↑); 2 1873 ’papírzacskó; boríték | Tüte, Papierbeutel; Umschlag’ # (Nyr. 2: 134); 3 1874 ’sapka, süveg, sisak | Haube, Mütze’ (Nyr. 3: 525); 4 1898 ’hólyag- v. bugyorszerű képződmény a szervezetben | Beutel, Blase 〈Med〉’ (NSz.)

A szócsalád alapja, a táska olasz  (É.) jövevényszó. |  ≡  Ol.  (vel.), (fri.), (bre.), (R.) tasca ’erszény, pénzes zacskó; táska; zsák; stb.’ [valószínűleg germán eredetű; vö. ófrank *taska ’zseb, táska, tarisznya’; ném.  (ófn.) tasca ’ua., iszák, tarisznya; zacskó, zsákocska; stb.’].  ≋  Megfelelői: szbhv. taška ’zseb, táska, tarisznya’; szlk. táška ’ua.; pénztárca, erszény; egy fajta tésztaétel’; stb.  ⌂  A magyarba a kereskedelem nyelvével került. A szó belseji s-hez vö. →egres, →rest stb.

A tasak hangátvetés. |  ⌂  Valószínűleg hangátvetéssel keletkezett a taska szóból; az alaktanához vö. csutka : csutak (→csuta).

☞ Kniezsa: SzlJsz. 769; TESz. tasak a. is; EWUng.→ tarsoly