szil¹ ‹ige› × A: 1405 k. ʒollot [sz.] (SchlSzj. 1089.), de vö. →szilánk; 1558 Zyo kes [sz.]; Zywo kees [sz.] (OklSz.); 1558 zÿwolt [sz.] (RMNy. 2/2: 140); 1817 szilányt [sz.] (NSz.); 1883 szijjok (Nyr. 12: 95) J: 1 1405 k. ’hasít, vág | spalten’ (↑); 2 1558 ’simára farag, gyalul | beschnitzen, bearbeiten, hobeln’ (↑); 3 1838 ’vékonyan fölkapál | behacken’ (Tsz. Szívni a.); 4 1883 ’reszel | feilen, reiben’ (↑)

szil¹ ‹fn› × A: 1870 szil (CzF.) J: ’szilánk | Holzsplitter, Hackspan’

Valószínűleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Finn sali- ’szaggat, hasogat’; lp.  (norv.) čuollâ- ’vág, hasogat, átvág, ágat metsz’ [fgr. *śale- ’vág, hasít’; onomatopoetikus eredetű]. Eredetileg igenévszói jellegű lehetett, azonban névszói tagja csak a magyarban őrződött meg (vö. esetleg: →szál¹, →szalag, →szíj).  ⌂  A magyar szó j-s, v-s stb. alakjai a tővégi l kiesésével, ill. hiátustöltéssel keletkezhettek toldalékolt alakokban.  ∼  A régiségben és a nyelvjárásokban számos szó tartozik ide: szijal ’hasogat, szeletel ‹halat, húst, szárítás céljából›’  (1558: ↑); szilat ’szelet, darab’  (1600 k.: Radvánszky: Szak. 124); szilatol ’felhasogat, szeletel, megtisztít, levakar ‹halat, belet›’  (1650: Nyr. 2: 272).

☞ MNy. 11: 415; NyK. 50: 337; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ culák, szál¹, szalag, szalu, szel, szíj, szilánk, szirony¹, zilálUN UEW. № 928

szil² A: 1037/ Nogʒẏl [hn.] (MNL (OL) Dl. 200953); 1055 zilu kut (TA.); (†1015) 1220 k./ Scilfa (Györffy: DHA. I: 73); 1093/ Ʒẏlfa (MNL (OL) Dl. 208291, 55. old.); 1800 Szijj (MNy. 49: 540); nyj. szíjfa (ÚMTsz.) J: ’erdőben, vízparton más fákkal vegyesen élő, kemény anyagú, fogazott levelű, szárnyas termésű fa | Ulme (Ulmus)’ Sz: szilas (†1015) 1220 k./ Scilos ozov [hn.] (Györffy: DHA. 77)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Cser.  (KH.) šol ’szil(fa)’; md.  (E.) śeľej, śeľeŋ, (M.) śäľi ’ua.’; finn salava ’kecskefűz’ [fgr. *śala ’szil(fa)’]. A finnugor szó indoeurópai származtatása további vizsgálatot kíván.  ≋  Megfelelői: lat. salix; ném.  (ófn.) salaha, salha stb.: ’fűz(fa)’.  ⌂  A szó belseji i ősmagyar kori i̮ előzményéhez vö. →szil¹.

☞ FUF. 2: 259; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ saláta, szilárdUN UEW. № 926