sukoró † A: 1061/ Sokorow [hn.] (Györffy: DHA. I: 173); 1199 Suchurou [szn.] (MNL (OL) Dl. 200618); 1230 Sacorou [hn.] (SoprTört. 1: 18); 1231 Nylka Socrou [hn.] (PRT. 1: 706); 1240 Sucoro [szn.] (PRT. 8: 287); 1253 Sukuro [hn.] (PRT. 1: 711); 1508 sokoru (NádK. 80); 1550 k. ? meg szwgoro (MNy. 57: 357); 1831 Sukurus [sz.] [hn.] (Kreszn.); 1872 Sugaró [hn.] (Nyr. 1: 230) J: ‹fn› 1061/ ? ’völgy | Tal’ (↑), [1237–1240] ’ua.’ (PRT. 1: 772) | ‹mn› 1508 ’kígyózó, kanyargós | gewunden, schlängelig’ (↑)
Szófajváltás eredménye egy valószínűleg ugor eredetű tő származékából. | ⌂ Főnevesült melléknévi igenév -ó ~ -ú képzővel a →zsugorog tőváltozatából. Az elnevezés a völgyek egyenetlen felszínére utalhat. A szó ma már csak földrajzi névként él.
☞ MNy. 7: 337, 14: 20; NyK. 48: 283; EWUng.→ zsugorog