som¹ × A: 1135 Sumlu [szn.] (MNL (OL) Dl. 206809); 1211 ? Soma, Sumou [sz.] [szn.] (PRT. 10: 504, 512); (†1015) 1220 k./ Sumlow [sz.] [hn.] (Györffy: DHA. I: 74); 1258/ Wathasomlyowa [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 519); 1833 Somzik [sz.] (Kassai: Gyökerésző 1: 436) J: ’héjából kifejlik | schlagen’ Sz: somlik (†1015) 1220 k./ [sz.] [hn.] (↑); 1897 soml-ik (somly-ik) ’héjából kifejlik | sich abschälen’ (MTsz.) | somzik 1833 ’héjából kifejlik | sich abschälen’ (Kassai: Gyökerésző 1: 436) | somvad 1874 somvad ’héjából kifejlik | sich abschälen’ (Nyr. 3: 544) | somvaszt 1877 ’héjából kifejt | abschälen, enthülsen’ (Nyr. 6: 273)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  Az alaktani felépítés alapján A Somló, Somlyó származékok ma helynévként léteznek.

☞ TESz. somlik a. is; EWUng.

som² A: 1009/ Somfa [hn.] (MNL (OL) Dl. 280274); 1055 adſumig [sz.] [hn.] (TA.); 1138/ Somudí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 205); 1291 sumbucur (OklSz.) J: 1 1055 ’hosszúkás, piros, savanykás gyümölcsű, vadon termő cserje | Kornelbaum’ (↑); 2 1291 ’ehető, piros, hosszúkás, vadon termő gyümölcs | Kornelkirsche’ # (↑) Sz: somos 1181 Somos [szn.] (MNL (OL) Dl. 206827)

Ótörök jövevényszó. |  ≡  Türkm. čüm ’som’ ; kum. čum  ’bogyó’; karacs. čum  ’som’.  ≋  Megfelelője: kalm. tsöm  ’som’.  ⌂  A magyarba átkerült alak *čum. A cs > s dezaffrikálódásra vö. →sajt, →saru stb. A növénynév származék (1055: ↑) alaktanához vö. Füzegy (→fűz²), Szilágy (→szil²) stb.

☞ KSz. 13: 359; Bárczi: TihAl. 58; TESz.; Ligeti: TörK. 292; EWUng.