sólyom [4] A: 1138/ Soulum [szn.] (MNy. 32: 130); 1213/ Solumus [sz.] [hn.] (VárReg. 255.); 1243/ Solyomkeo [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 533); 1255 Salmar [sz.] [hn.] (Fejér: CD. 4/2: 360); 1266 Solomar [sz.] [hn.] (OklSz.); 1395 k. ʒoliom (BesztSzj. 1156. [ɔ: NyK. 37: 115]); 1575 ſóllyom (Heltai: Krón. 21a); 1763 sójom (NSz.) J: ’a varjúnál nagyobb, vadászatra betanítható ragadozó madár | Falke’ # Sz: solymos 1213/ [hn.] (↑) | solymár 1255 [hn.] ’solymász | Falkenier’ (↑) | solymász 1708 Solymáſz ’sólymot idomító személy | Falkenier’ (Pápai Páriz: Dict.) | solymászik 1808 Solymáſzni ’sólyommal vadászik | mit Falken jagen’ (Sándor I.: Toldalék)

Bizonytalan, esetleg török jövevényszó, magyar képzéssel. |  ≡  Vö. Kāšγ. čavlı̈  ’sólyom’; csag. čavli ’fiatal sólyom; karvaly’; oszm. c̦avlı ’ua.’ [tisztázatlan eredetű]. A származtatás nehézsége, hogy képző nélküli forma a törökben sem mutatható ki.  ⌂  A szóvég -m névszóképzőnek tűnik; vö. →alom, →orom stb. A szó eleji cs > s dezaffrikálódáshoz vö. →sajt, →som² stb. A madárnév és a származékok közül főleg a solymár eredetileg a középkori lovagi élet és udvari kultúra szavai közé tartozott, korai felbukkanása ezért kultúrtörténeti értékkel is bír. A 2. jelentés esetleg metafora. A földrajzi nevekben a sólymos és a sulymos (→sulyom) származékok keverednek.  ⌂⇒  A magyarból: rom. șoim ’sólyom’.

☞ MNy. 39: 99; TESz.; Ligeti: TörK. 212; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.