sima A: 1138/ ? Síma [szn.] (MNy. 32: 203); 1529 e. ſimaſagoth [sz.] (VirgK. 149); 1566 síma (Heltai: Fab. 142); 1759/ simma (NSz.); nyj. séma (ÚMTsz.) J: 1 1529 e. ? ’csalárd, hamis; megnyerő, behízelgő | tückisch, falsch; gewinnend, einschmeichelnd’ (↑), 1566 ’ua.’ (↑); 2 1531 ’egyenletes felületű | glatt’ # (ÉrsK. 312); 3 1550 k. ? ’kopasz, tar | kahl’ (KolGl.), 1552 ’ua.’ (Heltai: Dial. M4b); 4 1577 ’kellemes, enyhe | angenehm, mild’ (KolGl.); 5 1577 k. ’csomómentes, krémes 〈általában pépes v. por állagú anyag〉 | klumpenlos 〈gewöhnlich breiiger od. pulverartiger Stoff〉’ (KolGl.); 6 1595 ’síkos, csúszós | schlüpfrig’ (Ver. 57.); 7 1755 ’sík, lapos, egyenletes, egyenes | eben’ # (NSz.); 8 1763 ’egyszínű, nem mintás; dísztelen | einfarbig; unverziert’ # (NSz.); 9 1815 ’egyszerű, bonyodalom nélküli | einfach, glatt’ # (NSz.); 10 1925 k. ’〈kötésben〉 elölről lekötött 〈szem〉 | glatt 〈Masche beim Stricken〉’ (Jumper 11)
simít A: 1560 k. megy symyttóm (GyöngySzt. 625.); 1643 símíttya [t-j] (NySz.) J: 1 [főleg igekötővel] 1560 k. ’gyűrődést, ráncot eltűntet, vasal | glätten’ # (↑); 2 1604 ’szőrtelenít, hajtalanít, (meg)kopaszt | enthaaren; abfedern, rupfen’ (Szenczi Molnár: Dict.); 3 [ma el~] 1668 ’〈konfliktust〉 (békésen) elintéz, elsimít; palástol, (el)tussol | beilegen 〈Konflikt〉; vertuschen’ (NySz.); 4 [főleg igekötővel] 1731 ’simogat, cirógat | streicheln’ # (OklSz. fölsimít a.); 5 1820 ’tökéletesít 〈munkadarabot〉 | vervollkommnen 〈Werkstück〉’ (NSz.)
simul A: 1604 Simoloc (Szenczi Molnár: Dict.); 1767 Simúl (Pápai Páriz–Bod: Dict. Glăbreſco a.); 1792 símúlok (Baróti Szabó: KisdedSz.) J: 1 1604 ’simává, kopasszá válik | glatt werden’ # (↑); 2 1604 ’kopaszodik, csupaszodik | kahl werden’ (↑); 3 1793 ’alkalmazkodik, (be)illeszkedik | sich anpassen’ (NSz.); 4 [főleg (hozzá)~ vkihez, vmihez] 1797 ’odatapad, hozzásimul | sich an jmdn anschmiegen’ # (NSz.); 5 1863 ’odébbáll | sich fortmachen’ (Kriza [szerk.] Vadr. 516); 6 1892 ’kicsúszik, siklik | ausrutschen, gleiten’ (Nyr. 21: 336) Sz: simulékony 1830 simulékony (MNy. 4: 255)
simogat A: 1636 simogatni [sz.] (NySz.); 1796 simongatták (NySz.) J: 1 1636 ’simogat, cirógat | streicheln’ # (NySz.); 2 1892 ’tökéletesít 〈munkadarabot〉 | vervollkommnen 〈Kunststück〉’ (NSz.)
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a sima bizonytalan erdetű, esetleg származékszó. | ⌂ Talán a (N.) simik ’siklik, csúszik elcsúszik, megcsúszik’ (1893: Nyr. 22: 95) tájszóból keletkezett, (de vö. →sinkózik) -a (folyamatos) melléknévi igenévképzővel; vö. →csusza, →hulla stb. A magyarázat nehézsége az alapszó kései és ritka adatolhatóságából származik. A simik végső soron a →sí¹ szóval függhet össze; vö. még →sík. Ha a sima származtatása helytálló, úgy a 6. jelentés lehet az eredeti; a jelentéséhez vö. →sík, továbbá ném. glatt ’egyenes, sima; csúszós, síkos; könnyed; mézemázas, hízelgő; egyszínű, mintázatlan; sima ‹szem, kötés› stb.’.
A simít és simul származékszavak. | ⌂ Vagy a sima szó műveltető, ill. visszaható képzős származékai vagy azzal párhuzamosan keletkeztek. A gyakorító-műveltető képzős simogat esetében az utóbbi lehetőség a valószínűbb, mivel a simogat-nak a sima melléknévből való származtatása morfológiailag lehetetlen.