sikátor A: 1356 ? Chykator [hn.] (PRT. 2: 427); 1390 Sykatur [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 344); 1392 Sykator [hn.] (OklSz.); 1649 sikatorokra (NySz.); 1708 Síkátor (Pápai Páriz: Dict. Angiportus a.); 1784 ſikátor (Baróti Szabó: KisdedSz. 72) J: 1 1356 ? ’dűlőút, ösvény | Feldweg, Pfad’ (↑), 1649 ’ua.’ (↑); 2 1708 ’szűk utca, köz | enge Gasse’ (↑); 3 1831 ’fasor, fával szegélyezett út; erdőnyílás, nyiladék | von Bäumen eingefaßter Weg; Schneise’ (NSz.)
Valószínűleg latin (k.) jövevényszó. | ≡ Lat. (k.) secator ’(át)vágó, (át)metsző; arató’, sicator ’favágó’ [< lat. secare ’vág, metsz, levág; (le)kaszál’]. ⌂ A szó eleji s-hez vö. →salétrom stb. A származtatás nehézsége, hogy a ’bizonyos területet átszelő út’ jelentés a latinban nem mutatható ki. A szónak ebben az értelemben vett használata a földrajzi névi előfordulások alapján is kézenfekvő volna; a 2. jelentés, amelyben a szó ma leginkább használatos, metaforikusan keletkezhetett az 1. jelentés alapján.