rémül A: 1416 u./¹ rèmo̗lèt [sz.] (BécsiK. 33); 1416 u./¹ megremo̗lt (BécsiK. 206); 1456 k. remeleth [sz.] (SermDom. 1: 267); 1456 k. remulteſſem [sz.] (SermDom. 2: 335); 1575 roͤmuͤlésbe [sz.] (Heltai: Krón. 113a) J: 1 1416 u./¹ ’(meg)reng, (meg)rendül | erschüttert werden’ (BécsiK. 206); 2 1416 u./¹ ’fél, félve tisztel | Furcht haben, jmdn, etw fürchten’ (BécsiK. 143); 3 [főleg meg~] 1416 u./¹ ’nagyon megijed | erschrecken 〈intrans.〉’ # (BécsiK. 143); 4 1416 u./¹ ’megdöbben, csodálkozik, álmélkodik | verblüfft, entsetzt werden’ (BécsiK. 33); 5 1416 u./¹ ’indul, indíttatik, késztetődik vmire | veranlaßt sein’ (BécsiK. 91); 6 1516 ’remeg, reszket | zittern’ (GömK. 137); 7 1585 ’önkívületbe esik | in Ekstase fallen’ (Cal. 397) Sz: rémület 1416 u./¹ (↑) | rémülés 1470 remelſeketh (SermDom. 2: 308) | rémüldözik 1865 rémüldözni [sz.] (Üstökös 1865. okt. 7.: 334); 1886/ rémüldözött (NSz.)
rémít A: 1456 k. remehenek meg [remeht □] (SermDom. 2: 141); 1456 k. remeÿth (SermDom. 2: 580); 1470 remuchenek [réműt □] (SermDom. 2: 141); 1585 el rémitoͤm, el remwytoͤm (Cal. 249, 225 [ɔ: 252]) J: 1 1456 k. ’előidéz, felszít vmit | anstiften’ (SermDom. 2: 580); 2 1456 k. ’megdöbbent, meglep vkit | betroffen machen’ (SermDom. 2: 141); 3 1470 ’indít, késztet vmire | veranlassen’ (SermDom. 2: 179); 4 [ma főleg meg~] 1585 ’ijeszt vkit, félelmet kelt vkiben | erschrecken 〈trans.〉’ # (↑)
rémlik A: 1780 k. rémlés [sz.] (Nyr. 30: 475); 1784 rémlik [▽] (Baróti Szabó: KisdedSz. 68) J: ’úgy tűnik, úgy tetszik | es dünkt, es scheint’ #
rémiszt A: 1788 rémisztésére [sz.] (MNy. 65: 473); 1844 rémesztő [sz.] (NSz.) J: ’ijeszt, rémít, rettent | erschrecken 〈trans.〉’
rém A: 1800 Rémség [sz.] (Szily: NyÚSz.) J: 1 1800 ’ijesztő fantáziakép, kísértet; ijesztő jelenség | Gespenst; fürchterliche Erscheinung, Schreckbild’ (↑); 2 [jelzőként vagy összetételi előtagként] 1820/ ’ijedségből származó, ijedelmet tükröző; ijesztő, rettenetes | fürchterlich; Schreck-’ (NSz.); 3 [főleg vkinek, vminek a ~e] 1829/ ’ijesztő, félelmetes személy | Unhold, Schrecken 〈Person〉’ (NSz.); 4 [határozói értékben] 1851 ’borzasztóan, nagyon | sehr, schrecklich’ (NSz.) Sz: rémség 1800 Rémség (Márton J.: MNSz.–NMSz.) | rémséges 1816 rémséges (Márton J.: OskolaiLex. 1: 12); 1818 rémséges (Márton J.: MNSz.–NMSz. Monstrĭfĭcābĭlis a.) | rémes 1821/ (NSz.) – De vö. 1763 réme ’csodálkozás, ámulat | Erstaunen’ (Szily: NyÚSz.); 1780 k. rémzet ’látomás, jelenség | Erscheinung’ (Nyr. 30: 475)
A szócsalád alapja, a rémül, rémít származékszavak egy fiktív tőből. | ⌂ A szótő a remeg tövével azonos. A szóvégek visszaható és műveltető képzők. Az eredeti jelentéshez a rémül 1. és 6. jelentése áll a legközelebb, a további jelentések metonimikus keletkezésűek. A rémül 7. jelentése a hasonló hangzású →révül hatását is tükrözi.
A rémlik származékszó. | ⌂ A rémlik, feltehetőleg a rémül alapján, visszaható igeképzővel keletkezett a nyelvújítás korában.
A rémiszt származékszó. | ⌂ A rémiszt a rémít alapján jött létre műveltető igeképzővel, a borzaszt (→borzad), →ijeszt analógiás hatására.
A rém elvonás. | ⌂ A rém az igékből elvonással keletkezett; a réme és a rémzet nyelvújítási kísérletek.