putnok × A: 1283/ Puthnuk [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 536); 1283/ Puthnok [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 536); 1590 putnok fu̔ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 23); 1771 Putnak-fǘnek (NSz.); nyj. putnyik (ÚMTsz.) J: ’csombor, csombormenta | Polei(minze) (Mentha pulegium)’
Szláv jövevényszó. | ≡ Szln. (N.) pǫ̑tnjak; szlk. (N.) pútnik; or. (N.) путнúк; stb.: ’lándzsás útifű’ [< szláv *pǫtь ’út’]. ⌂ A magyar szó eredeti jelentése nyilván szintén ’lándzsás útifű’ volt, ez azonban nem adatolható. A szó a 16. sz. végétől gyakran a →fű¹ utótaggal alkotott tautologikus összetételben (↑) fordul elő. A putnyik változat valószínűleg későbbi külön átvétel a szlovákból.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 450; TESz. putnokfű a.; EWUng.