pilis × A: 1405 k. piles; plis kẽnek (SchlSzj. 299., 300.); 1499 Pelyses [sz.] [szn.] (OklSz.); 1517 pilÿse (DomK. 128); 1551 pilést (NySz.); 1756 piliz' (NSz.); 1797 pillését (NSz.); 1835 Pilisz (Kassai: Gyökerésző 4: 117–118); 1838 Pilís (Tzs.) J: 1 1405 k. ’tonzúra | Tonsur’ (↑); 2 1750 e. ’reteknek és más gyökeres növénynek felső része | oberer Teil vom Rettich und ähnl. Wurzelwerk’ (MNy. 6: 185); 3 1797 ’kenyér gyürkéje | Ranft’ (↑); 4 1807 ’a virágzat része: mézfejtő, méztartó | Honigdrüse, Nektarium’ (MagyFűvészk. 18)

Jövevényszó egy déli szláv vagy nyugati szláv nyelvből. |  ≡  Szbhv.  (R. Ča) plîš, (R. Kaj) pleš; szln.  (R.) plȇš; cseh  (R.) pleš; le.  (R.) plesz: ’tonzúra’ [szláv eredetű; vö. még lett pliks; litv. plìkas: ’kopasz, tar’]. Vö. még szln. pleša ’a fej kopaszodó része; kopaszság’; or. плешь ’ua.; sivár hely’; stb.  ⌂  Az 1. jelentés arra utal, hogy az átadó nyelvnek csak a latin szertartással lehetett kapcsolata; a korábbi i-s változat alapján leginkább a csakáv nyelvjárás jöhet szóba. Néhány második szótagi hosszú magánhangzó egyes változatokban feltehetőleg az -és ~ (N.) -is névszóképző analógiás hatására alakult ki. A 2., 3. jelentés valószínűleg metafora. A 4. jelentés tudatos szakszóalkotás eredménye. A szó ma csupán a 3. jelentésben él.  ∼  Ugyanerre az etimonra mennek vissza a Pilis, Peleske helynevek; vö. *1075/1217 plesi  [hn.]  (MonStrig. I: 53); 1348 Pyliske  [hn.]  (Csánki: TörtFöldr. I: 483) stb. Ezek nem tartoznak a magyar szótörténethez, mivel itt szláv névadásról van szó.

☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 371; Kniezsa: SzlJsz. 420; TESz.; EWUng.