párkány¹ A: 1295 parcan (OklSz.); 1470 parkanÿal (SermDom. 2: 58); 1565 párkánic [ɔ: párkánig] (NySz.) J: 1 1295 ’védfal, sánc | Schutzmauer, Schanze; Geländer’ (↑); 2 1585 ’falnak v. más függőleges felületnek vízszintes irányban húzódó kiszögellése | Gesims’ # (Cal. 1016); 3 1789 ’vminek a széle, szegélye | Rand, Kante’ (NSz.)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.) parkan, (h. kor. úfn.) parchkant: ’körülkerített hely, kerítés, fal’ [< lat.  (k.) *parcanus ’kerítés, sövény’].  ≋  Megfelelői: cseh  (N.) parkán; le. parkan; stb.: ’léckerítés; párkány, párkányzat’.  ⌂  A magánhangzónyúlás a magyarban következett be. A 2., 3. jelentés metafora. A szó eredetileg a középkori erődítmények szaknyelvéhez tartozott.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 708; TESz.; EWUng.→ park

párkány² ∆ A: 1732 Párkán szoknyát (MNy. 10: 84); 1734 Barchanért (MNy. 79: 507); 1763 Párkány (MNy. 60: 372); 1772 parkány (NSz.) J: ’gyapjúból és kecskeszőrből szőtt anyag | aus Wolle und Ziegenhaar gewebter Stoff’

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. Berkan, (kor. úfn.) barkan: ’fésült gyapjúfonalból készült tartós anyag’ [az eredetéhez vö. →barhent].

☞ TESz.; EWUng.→ barhent