olt¹ A: 1278/ Olthuan [sz.] [hn.] (OklSz.); 1405 k. oltuuan [sz.] (SchlSzj. 1579.); 1416 u./¹ oltouaṅoknac [sz.] (BécsiK. 64); 1532 be ota (TihK. 37); 1805 ? ojt (NSz.); 1865/ ójtványa [sz.] (NSz.); 1867 olyt (CzF. olt (2) a.); nyj. ujt (Nyr. 31: 86) J: 1 1278/ ’más fáról származó hajtással nemesít 〈fákat〉 | durch ein Reis veredeln (Bäume), pfropfen’ (↑); 2 1508 ’〈tulajdonságot, érzést, gondolatot〉 vkibe beplántál, vkiben meggyökereztet, kifejleszt | jmdm etw tief einprägen’ (NádK. 8); 3 [be~] 1552 ’behelyez, bejuttat | hineinlegen’ (Heltai: Dial. B5b); 4 1786 ’hozzáilleszt | hinzufügen’ (NSz.); 5 1790 ’gyógyító v. immunizáló anyagot a bőrfelületen keresztül a szervezetbe juttat | impfen’ # (NSz.) Sz: oltvány 1278/ [hn.] (↑)
Vitatott eredetű. | 1 Örökség az ugor korból. | ≡ Vö. vog. (T.) alt- ’odakötöz, hozzáfűz’; osztj. (V.), (O.) alt- ’hozzáfűz, ráköt, meghosszabbít’ [ugor *alɜ-(ttɜ-) ’megtold, hozzáfűz, hozzáilleszt’]. ⌂ A -t műveltető képző már az ugor korban járulhatott az alapszóhoz, a tőhöz esetleg vö. →alkot. A magyarban az 1. jelentés az eredeti, ’faágat egy másik fába beleilleszt’ jelentésből alakulhatott ki. Hasonló jelentésváltozás az obi-ugor nyelvekben is végbement; vö. vog. (Szo.) ɔ̄ltəm jiw; osztj. (Vj.) ulwaŋ juγ: ’fa, amely kétféle fából áll’ (vog. jiw; osztj. juγ: ’fa’). 2 Származékszó. | ⌂ Belső keletkezésű, származékszó az ó- szóból (az →avik¹ tőváltozatából) -t időhatározóraggal; vö. →avat, →árt². A szó belseji l téves regresszión alapul; ez a magyarázat tulajdonképpen ellentmond az alakváltozatok időrendjének. A magyarban a 3. jelentés lehet az eredeti. ▣ ⌂ Az ojt alakváltozat a homonímia elkerülése végett került a nyelvjárásokból a köznyelvbe.
☞ NéNy. 9: 53; NyK. 69: 178; TESz.; EWUng.→ alkot, avik¹UN UEW. № 1721
olt² A: 1416 u./¹ m̄goltani [sz.] (BécsiK. 78); 1527 meg othwan [sz.] (ÉrdyK. 203); 1552 óltatlan [sz.] (Heltai: Dial. B5b); 1636 meg ólyta (NSz.); 1790–1795/ ójtya [t-j] (NSz.); nyj. elojt (MTsz.); útni [sz.] (ÚMTsz.) J: 1 1416 u./¹ ’megsemmisít, elpusztít; megöl | vernichten, umbringen’ (↑); 2 1416 u./¹ ’〈tűznek, világítóeszköznek〉 égését megszünteti | löschen’ # (↑); 3 1517 ’〈szomjúságot, éhséget, hiányérzetet, felindulást〉 csillapít, megszüntet | stillen 〈Durst, Hunger〉’ (DomK. 87); 4 1552 ’〈égetett meszet〉 vízzel péppé olt | ablöschen 〈Kalk〉’ (Heltai: Dial. B5b); 5 1565 ’folyadékot kocsonyásan összeállóvá tesz, megalvaszt, tejterméket ily módon előállít | gerinnen machen’ (NySz.) Sz: olthatatlan 1518 k. olthatatlan (SándK. 37) | oltó 1577 k. Oltoual ’tejet megaltató anyag | Lab’ (OrvK. 625)
Származékszó egy finnugor eredetű tőből. | ⌂ A szótő azonos az →alszik, ill. az →álom eredeti tőváltozatával. A szóvég -t műveltető képző. Az egyes változatok szó belseji j-jéhez vö. →sikolt stb. A jelentések részben az →alszik hatására, részben metaforikusan keletkeztek.