nyőgér † A: 1285 Neugarios [lat. -ios végződéssel] (MNy. 49: 304); 1285 Neugares [lat. -es végződéssel] (MNy. 49: 304); 1390 Newger [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 780); 1432 Neger [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 244); 1867 Nyögér [hn.] (CzF.) J: ’a király kun származású katonái, szolgái | kumanischer Gefolgsmann des Königs’
Valószínűleg kun jövevényszó. | ≡ CC. noga[r] [ejtsd: nögär] ’(baj)társ, pajtás; szolga, törzsfő fegyveres kíséretének tagja’; – ujg. nökür ’ua.’; balkár nögär, nögör ’ua.’; stb. [< mong. (kmong.) nökör, nöker ’fegyveres segítő; (baj)társ, fegyvertárs’]. Nyugat-ázsiai és kelet-európai vándorszó. ⌂ A nyőgér-ek IV. (Kun) László király (ur. 1272–1290) katonai kíséretében szolgáló fegyveresek voltak. IV. Lászlót az édesanyja kun származása miatt kunnak is neveztek.
☞ MNy. 49: 304, 72: 18; Ligeti: TörK. 110, 411; EWUng.