messiás A: 1416 k./² Meſſias (MünchK. 88ra); 1700 Messiás (NSz.); 1805/ Messziáshoz (NSz.); 1861 Mesiás (NSz.) J: ’〈az ószövetségi prófétáktól megjövendölt〉 megváltó | Messias’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. (e.), (h.) Messias ’Isten küldötte, megváltó, felkent király’ [< gör. (bibl.) Μεσσίας ’a megígért megváltó’ < arámi mᵉšīḥā ’ua.’ < héber māšiᵃḥ ’felkent’]. ≋ Megfelelői: ném. Messias; fr. Messie; stb.: ’a Megváltó’. A Bibliafordításokból terjedt el. ⌂ A szó belseji ss-hez, ill. a szóvégi s-hez vö. →passió, →fakultás stb. A régi messziás változat német hatásra keletkezhetett.
☞ TESz.; EWUng.