kréta A: 16. sz. közepe cretat (Századok 1877: 227); 1585 Kréta (Cal. 269); 1761 grétával (EWUng.); nyj. geléta (MTsz.); gléta, këréta (ÚMTsz.) J: ’finom szemcséjű fehér mészkő mint író-, ill. rajzszer | Kreide’ #
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. creta ’kréta; fehér agyag, iszap’ [bizonytalan eredetű; vö. talán lat. (terra) creta ’átrostált, szitált ‹föld, talaj›’ < lat. cernere ’elkülönít, elválaszt, szitál, rostál stb.’]. ≋ Megfelelői: ném. Kreide; fr. craie; stb.: ’kréta’. ⌂ A változatok a k zöngésedésével, a mássalhangzó-torlódás feloldásával és r > l hangváltozással keletkeztek.
☞ TESz.; EWUng.→ dekrétum, diszkréció