komló A: 1086 ? Qumlouozou [hn.]; cumuluſ [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 208421); 1212 Cumlus [sz.] [hn.] (OklSz.); 1231/ Comlousd [sz.] [hn.] (HOkm. 8: 27); 1240 Comloozo [hn.] (OklSz.); 1256/ Complov [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 328); 1262/ Komlofeu [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 234); 1264 Kumoloumal [hn.] (OklSz.); 1478 Komplo (OklSz.); 1577 kómló (KolGl.) J: ’a sör egyik fő alapanyagául szolgáló, tobozszerű terméséért termesztett kúszónövény | Hopfen’

Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ≡  Kāšγ. qumlāq ’egyfajta repkény’; tat. qolmaq ’komló’; csuv. χǝ̑mla ’ua.’; stb. Régi vándorszó; megfelelői az indoeurópai nyelvekben is megvannak; vö. óész. germ. huml; lat.  (k.) humulus; or. хмель: ’komló’. Vö. még vog.  (T.) khumlåχ; osztj.  (DN.) χŏmᴅaχ; cser.  (B.) umla: ’ua.’.  ⌂  A magyarba átkerült alak *qumlaq. A szóvéghez vö. →apró, →borsó stb.; a szó belseji p-hez vö. Nempti  [hn.] (→német).  ⌂⇒  A magyarból: szbhv. komlov ’ua.; sörélesztő’.

☞ MNy. 3: 256; NytudÉrt. 58: 198; TESz.; Ligeti: TörK. 236, 289; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.