kenéz † A: 1055 knez (TA.); [1200 k.] kenezy [lat. -y végződéssel] (An. 44.); 1237/ Kyniz [hn.] (FNESz.); 1266/ Keneſÿ [sz.] [hn.] (VárReg. 338.); 1406 kenez (OklSz.); 1436 Keneez [szn.] (OklSz.) J: 1 1055 ? ’főember, vezető | Anführer, Hauptmann’ (↑), [1200 k.] ’ua.’ (↑); 2 1247/ ’román v. rutén telepes községek elöljárója; román v. rutén falusi bíró | Vorsteher rumänischer od. ruthenischer Neusiedlerdörfer; rumänischer od. ruthenischer Dorfrichter’ (DocVal. 21); 3 1696 ’tizedes | Korporal’ (Századok 40: 198)

 Déli szláv jövevényszó. |  ≡  Blg.  (R.) кнез ’egy v. több község megválasztott elöljárója Északnyugat-Bulgáriában, falusi bíró’; szbhv. knez ’fejedelem, herceg’, seoski knez ’falusi bíró, a falu bírája’, (R.) knȇz ’kormányzó, helytartó; igazgató, rektor; úr; a vlach pásztortelepek elöljárója; stb.’; szln. knez ’fejedelem, herceg’, (R.) ’gróf’ [< germán *kuningaz ’fejedelem, herceg’]. Vö. még szlk. kňaz ’pap, lelkész’; or. князь ’fejedelem, herceg stb.’; stb.  ⇒⌂  A magyarba egy viszonylag korán denazalizálódott déli szláv alak került át.  ⌂⇒  Szintén egy déli szláv nyelvből vagy a magyarból: rom.  (N.), (R.) chinéz ’falusi bíró, a falu bírája’.

☞ Melich: HonfMg. 132; Bárczi: TihAl. 24; Kniezsa: SzlJsz. 262; TESz.; EWUng.