karaj¹ A: 1517 Ewrykaray [hn.] (OklSz.); 1519 kareara (LányiK. 394); 1536 kareÿan (Pesti: Fab. 63a); 1659 káréján (NySz.); 1750 karély (Wagner: Phras. Limbus a.); 1795 k. kajarolás [sz.] (NSz.) J: 1 1517 ? ’vminek a széle, kerülete | Rand, Umkreis’ (↑), 1519 ’ua.’ (↑); 2 1777 ’héj, kéreg | Rinde’ (NSz.); 3 1783 ’félkör, kör, ill. vminek ilyen alakú része | Halbkreis od. Kreis bzw. solcher Teil von etw’ (NSz.); 4 1786 ’orom | Gipfel, Scheitel’ (NSz.); 5 1792 ’szelet; darab | Schnitte; Stück, Scheibe 〈Brot〉’ # (Baróti Szabó: KisdedSz.); 6 1807 ’〈levélen〉 mély bevágás, beöblösödés | tiefe Einbuchtung eines Blattes’ (MagyFűvészk. 34); 7 1807 ’kanyarulat, görbület 〈folyóé stb.〉 | Krümmung 〈eines Flusses usw.〉’ (NSz.); 8 1832 ’a gabona rostálásakor összegyűlő szemét | Abfall, der sich beim Schwingen des Kornes anhäuft’ (NSz.); 9 1938 ’egy fajta népi tánc | Art ungarischer Volkstanz’ (Ethn. 49: 117)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. krajь ’vmi széle, pereme, szegélye, vége; ország, táj’; szbhv. kraj ’szegély, perem, vég; föld, vidék’; szlk. kraj ’vég; vmi széle, pereme, szegélye; föld, vidék; haza, szülőföld’; or. край ’vmi vége, széle, pereme, szegélye; ország, táj, térség’; stb. [szláv eredetű; vö. szláv *krojiti ~ *krajati ’(méretre) vág, metsz’].  ⌂  A karaj ~ karéj ~ karé változatokhoz vö. →gané, →taraj stb. A 8. jelentés keletkezéséhez vö. karajol ’válogat, osztályos, szitál, rostál’, tkp. ’körben mozgatja a rostát’  (1795 k.: NSz.).

☞ Kniezsa: SzlJsz. 255; TESz. karaj a.; EWUng.→ karaj², karima, krajnik, ukrán

karaj² A: 1861 karajt (SzépirodFigy. 1861. jún. 6.: 492); 1912 sertéskaraj (Kelemen B.: MNMSz.) J: ’sertésnek stb. a gerinc melletti értékes húsa | Karree; Kotelett’ #

Jelentéselkülönülés. |  ⌂  A →karaj¹ szóból keletkezett; ennek a húsnak az alakja és a darabolhatósága alapján. Létrejöttében a ném. Karree ’oldalas’ [< fr. carré ’négyszög; karaj, oldalas’] magyarításának szándéka is közrejátszhatott.

☞ TESz. karaj a.; EWUng.→ karaj¹