kaba A: 1138/ ? Cabadí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 1395 k. kaba (BesztSzj. 1178.) J: 1 1395 k. ’〈különféle ragadozó madarak megnevezéseként〉 | 〈zur Bezeichnung versch. Raubvögel〉’ (↑); 2 1708 ’a sólyomalakúak rendjébe tartozó, vörös vércse nagyságú, kártékony költöző madár | Baumfalke (Falco subbuteo)’ (Pápai Páriz: Dict.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. kobac, koba ’karvaly’, (N.) ’(nagy) ragadozómadár’; szlk. kobec ’kis sólyom’; ukr. кiбець ’kék vércse, darázsölyv’; stb. [valószínűleg indoeurópai eredetű; vö. óész. germ. haukr; ném.  (ófn.) habuh: ’héja’; stb.].  ⌂  Kiindulási alakja: *koba ’egy fajta ragadozómadár, ill. ennek tojója’. A szbhv. koba átvétele kronológiai okokból és az első szótagi hosszú magánhangzó miatt kétes.  ⊚  Ma a kaba szó →sólyom utótagú összetételben használatos, az állattani szaknyelvben.  ⌂⇒  A magyarból: szlk.  (N.) kaba ’héja’.

☞ Nyr. 40: 449; Nytud. 4: 135; Kniezsa: SzlJsz. 235; TESz.; EWUng.