köröm [4] A: 1086 ? Curmes [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 208421); 1213/ ? Cornuſt [sz.] [hn.] (VárReg. 147.); 1214/ Curmuſd [sz.] [hn.] (VárReg. 318.); 1382 Kermes [sz.] [szn.] (OklSz.); 1395 k. kerem heg (BesztSzj. 657.); 1416 u./¹ ko̗rmi (BécsiK. 139); 1464 Kewrewm [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 336); 1538 kewrm (Pesti: Nomenclatura P4) J: 1 1086 ? ’szaruképződmény az ujjak végén | Nagel 〈Biol〉’ # (), 1395 k. ’ua.’ (); 2 1500 k. ’karom; pata | Kralle; Klaue, Huf’ (Gl.); 3 1560 k. ’villa, vasvilla | Gabel, Forke’ (GyöngySzt. 3050.); 4 1577 k. ’egy fajta szembetegség | Art Star 〈Augenkrankheit〉’ (OrvK. 66); 5 1578 ’〈növénynevek elemeként〉 | 〈als Teil zusammengesetzter Pflanzennamen〉’ (NySz.) Sz: körmös 1086 ? [szn.] (); 1382 [szn.] (); 1833 ‹fn› ’a körömre mért ütés mint fegyelmezési eszköz | Schlag auf den Fingernagel’ (Mulattató 9: 35)

körmöl A: 1506 ko̗ro̗mleso̗kkel [sz.] (WinklK. 248); 1598 fel koͤrmoͤlni [sz.] (NySz.) J: 1 1506 ’karmol | kratzen’ (); 2 1770 ’kap vmi után, elkap, elfog | schnappen, erwischen’ (MNy. 2: 181); 3 1844/ ’gépiesen ír, másol | kritzeln’ (NSz.)

körömzsél × A: 1573 megh keoreomzele (NySz.); 1651 Körömseli (Zrínyi: MM. 2: 143); 1708 Körömtselni [sz.] (Pápai Páriz: Dict.); 1736 koͤroͤmzséllyem [l-j] (NySz.); 1784 körömsöl (Baróti Szabó: KisdedSz. 48) J: 1 1573 ’körömmel felsért, karmol | wundkratzen, aufkratzen’ (); 2 1838 ’karcol | kratzen’ (Tsz.)

Valószínűleg a szócsalád alapja, a köröm fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A tő ismeretlen eredetű. A végződés -m deverbális névszóképző lehet; vö. →álom, →öröm stb.

A körmöl és a körömzsél valószínűleg származékszók. |  ⌂  A köröm főnévből keletkezhettek különféle igeképzőkkel. Képzésmódjukhoz vö. →karmol, →káromol, ill. →dörzsöl, →perzsel, bár a felsoroltak (inkább) igetőből valók. A körmöl változatai az [1]-es tőtípus hatását mutatják. Ez az ige a 3. jelentésében, noha kissé régies elemként, a köznyelv bizalmas rétegéhez tartozik.

Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng. bal-, körmönfont, körömszakadtáig, szamár-