kárász A: 1199 ? Caraʒ [szn.] (MNL (OL) Dl. 200618); 1326/ Karazus [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 731); 1395 k. karaʒ (BesztSzj. 305.); 1604 Káraʃʒ [? ɔ: Káráʃʒ] (Szenczi Molnár: Dict.); 1647 Karáz hal (NySz.); 1708 Káráſz (Pápai Páriz: Dict.); 1803 Karasz (NSz.) J: 1 1199 ? ’a pontyfélék családjába tartozó, iszapos állóvizet kedvelő hal | Karausche’ (↑), 1326/ ’ua.’ (↑); 2 1838 ’sovány ember | hagerer Mensch’ (Tsz.)
Szláv jövevényszó. | ≡ Szbhv. karaš, (N.) karas; szlk. karas; or. карась; stb.: ’kárász’ [ismeretlen eredetű]. ≋ Megfelelői: ném. Karausche; rom. caras: ’ua.’. ⌂ A szó a déli szláv nyelvekben viszonylag későn tűnt fel, így azokban esetleg magyar átvétel is lehet. A metaforikus 2. jelentéshez vö. →garda, →keszeg.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 663; TESz.; Hadrovics: UElSk. 294; EWUng.