kádár¹ A: 1255/ Cadar [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 7: 383); 1570 Kadart (SzT.); 1585 kádár (Cal. 338) J: ’bodnár, pintér | Böttcher’

Jövevényszó egy déli szláv nyelvből vagy a szlovákból. |  ≡  Szbhv. kadar; szln. kadar, (N.) kadár; szlk.  (R.) kadár: ’kádár, hordókészítő’ [? < szláv *kadь ’vályú, kád’; vö. →kád].  ⌂  A származtatást nehezíti, hogy a szláv szó nem mutat nagy elterjedést, amiért egy fordított átvétel nem egészen mutatható ki. A szlávból való származtatása nagy mértékben arról szól, hogy a →kádár¹ magyarázata mint származékszó a →kád-ból alig valószínű, főleg, mert a magyararban az -ár képzővel ellátott főnév a nyelvújítás korára jellemző. De vö. solymár (→sólyom).

☞ Kniezsa: SzlJsz. 657; TESz.; EWUng.→ kád

kádár² † A: 1788 Kádár (NSz.) J: ’〈történetileg nem hiteles irodalmi művekben〉 a hunok és a régi magyarok főbírója | 〈in literarischen Werken, die geschichtlich nicht authentisch sind:〉 oberster Richter der Hunnen und der alten Ungarn’

Köznévvé vált tulajdonnév. |  ⌂  A magyar Kadar  [szn.]-ből keletkezett (Cadar comes [szn.]  (1142–1146: PRT. 1: 597)) [bizonytalan eredetű]. A 18. sz. végén a középkori krónikákban előforduló személynevet rangnak tartották, így, mint köznevet használták; az alakhoz a →kádár¹ járult hozzá. A 19. sz.-i irodalmi nyelv szava.

☞ MNy. 17: 163; TESz.; EWUng.