juta A: 1868 juta-fonál (BpKözlöny 1868. aug. 15.: 2410); 1879 jutafonal (NSz.) J: ’indiai rostnövény, ill. ennek rostja mint textilipari nyersanyag | Jute’

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. Jute ’egy fajta indiai rostnövény, ill. annak rostja mint textil alapanyaga’ [< ang. jute ’ua.’ < hindi jhuta, jhuto ’göndör, bodor, ráncos’].  ≋  Megfelelői: fr. jute; le. juto; stb.: ’juta’.  ⌂  A szóvégi a hanghelyettesítéssel keletkezett.

TESz.; EWUng.