igric A: 1244/ Igrech [hn.] (OklSz.); 1251/ Igrich [hn.] (OklSz.); 1279 Igruchteluk [hn.] (OklSz.); 1405 igrech (SchlSzj. 2003.); 1416 k./² igꝛèćekèt (MünchK. 15va) J: ‹fn› 1244/ ’énekmondó, mulattató | Spielmann, Possenreißer’ (↑) | ‹mn› 1513 ’haszontalan, mihaszna | unnütz’ (NagyszK. 362) Sz: igrici 1416 u./¹ igreci (BécsiK. 126)
Szláv jövevényszó. | ≡ Szln. (N.) igr̀c ’játékos, színész, középkori énekmondó, zenész’; cseh herec ’színész’, (R.) jhřec, hřec ’bohóc’; or. (R.) игрéц ’(népi) zenész, muzsikus’; stb. [< szláv *igr- ’játszik’]. ⌂ A melléknévi jelentés azon alapul, hogy az igricek nem csak énekeket és dalokat adtak elő, hanem mindenféle tréfával és haszontalan bohósággal is szórakoztatták a közönségüket. ⊚ Ma csak kultúrtörténeti műszóként él.
☞ MNy. 6: 444; Kniezsa: SzlJsz. 221; TESz.; EWUng.