híd A: (1002) 1009/ Hurhẏda [hn.] (Györffy: DHA. I: 52); 1093/ hydas [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 248764); 1183/ Narhyd (OklSz.); 1272/ Orrothlonheda [hn.] (OklSz.) J: 1 (1002) 1009/ ’vmely útnak folyó stb. feletti áthaladását biztosító építmény | Brücke 〈als Bauwerk〉’ # (); 2 1584 ’deszkapadlózat 〈ólban, istállóban〉 | Spaltenboden, Lattendrän 〈im Stall〉’ (OklSz. hidas a.); 3 1845/ ’az asztal lábait összekötő vízszintes léc | Verbindungsteil 〈am Tisch〉’ (NSz.); 4 1913 ’rögzített fogpótló készítmény | Brücke 〈als Zahnersatz〉’ # (RévaiLex. Fogtechnika a.); 5 1932 ’egy fajta testhelyzet a tornában és a birkózásban | Brücke 〈als Sportfachw〉’ (Sauvageot: FrMSz. pont a.) Sz: hidas 1093/ [hn.] (); 1208 Hydusd [sz.] [hn.] (NytudÉrt. 33: 92); 1556 ’komp, dereglye | Fährkahn’ (OklSzPótl.); 1584 ‹fn› ’disznóól | Schweinekoben’ (OklSz.) | (által)hidal, (át)hidal 1590 altal hidalliak ’hidat ver 〈folyó, völgy fölött〉 | überbrücken’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 179); [áthidal] 1879 ’hidat ver 〈átv〉 | überbrücken 〈abstr.〉’ (NSz.) | hídlás 1599 hidlaſt ’palló, padlózat | Steg Fußboden’ (MNy. 62: 107); 1885 ’komp | Fähre’ (NSz.) | hidász 1827 Hidász (Szily: NyÚSz.)

Alán jövevényszó. |  ≡  Osz.  (K.) χīd, (Ny.) χēd: ’híd’ [indoeurópai eredetű; vö. óind sḗtu- ’kötöző; szalag; híd; (véd)gát’; izl.  (óizl.) seiδr ’szalag, kötél’; stb.].  ⌂  A magyarba *χīd alakban kerülhetett át. A szó veláris hangrendűsége (vö. hida [E/3. birtokos személyjellel], hidas [sz.] stb.) valószínűleg azzal magyarázható, hogy az átvétel korában szókezdő χ a magyarban csak veláris hangrendű szóban volt. A 2. és 3. jelentés metafora az 1. jelentés alapján. A 4. és 5. jelentés német mintára keletkezett; vö. ném. Brücke ’híd ‹építmény›; fogpótló készülék; testhelyzet a tornában és birkózásban.’.

Munkácsi: ÁKE. 346; Sköld: OssLw. 23; Bárczi: Szók. 54; TESz.; Ligeti: TörK. 164; EWUng. fa-, gyalog-, szamár-, vágóhíd