hiúz A: 1395 k. heÿoʒ, heÿuʒ (BesztSzj. 1051., 1042.); 1405 k. haẏoʒ (SchlSzj. 1632.); 1470 k. hyuſ (ZirciGl. 13.); 1559 hiuʒ (Székely I.: Krón. 47a); 1656 hiúz [?] (Radvánszky: Csal. 2: 321); 1671 hujuz (MNy. 80: 246); 1671 héuz (Radvánszky: Csal. 2: 353) J: ’szőrpamatos fülű macskaféle ragadozó | Luchs (Felis lynx)’ #

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A magyar szókincs régi eleme lehet.

TESz.; EWUng.