gyékény A: 1219/ ? Geken [hn.] (VárReg. 82.); 1252 Gekenusthu [sz.] [hn.] (OklSz.); 1255/ Gykynus [sz.] [hn.] (OklSz.); 1372 u./ gyekenek (JókK. 86); 1595 Gikiny (Ver. 105.); 1598 gyéként (Baranyai Decsi: Adag. 185); 1679 gyékeny (SzT.); 1787 Dikiny (MNy. 80: 244); 1794 díkínybö́l (NSz.) J: 1 1219/ ? ’állóvízben, vizes árokban tenyésző, barna buzogányú, hosszúkás levelű növény | Rohrkolben (Typha)’ (), 1252 ’ua.’ (); 2 1372 u./ ’ebből készült takaró, szőnyeg | Matte, Rohrdecke’ # (); 3 1544 ’gyékényből font kosár | Binsenkorb (Typha)’ (OklSz.) Sz: gyékényes 1252 [hn.] ()

Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ≡  Vö. Kāšγ. yikän; CC. yegän; bask. yekän; stb.: ’egy fajta káka, nád, nádas’. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók.  ⌂  A magyarba átkerült alakja: *ǰikän, esetleg *ǰekän lehetett. A magyarban az első szótagbeli hosszú magánhangzót bizonyosan a hangsúly hatása magyarázza, a második szótagi hosszú magánhangzó ehhez való hasonulás lehetett; vö. →gyűrű, →sárkány stb. A szó eleji gy > d változáshoz vö. →dió, →disznó stb. A 2., 3. jelentés metonímia.

MNy. 3: 164, 38: 6; TESz.; Ligeti: TörK. 111; EWUng.