golgota ∆ A: 1825 k. galgotafára (NSz.); 1878 golgotha (NSz.) J: ’szenvedés, lelki fájdalom | Leid; seelischer Schmerz’

Köznevesülés. |  ⌂  A magyar Golgota helynévből keletkezett; vö. 1416 u./² ǵolǵatanac  [hn.] ’‹annak a dombnak a neve, amelyen – az evangéliumok szerint – Krisztust keresztre feszítették›’  (MünchK. 34vb) [< lat. Golgotha  [hn.]]. Forrása az arámi gulgultā, gulgoltā ’gömb, golyó; koponya’; a hely neve bizonyára a domb alakjára utal.  ≋  Megfelelői: ném. Golgatha, Golgotha ’Golgota, a megfeszítettek dombja; szenvedés, szenvedésekkel teli élet, kálvária’; ang. Golgotha ’a Golgota-domb; temető, sírbolt, kripta’; stb.  ⌂  A szimbolikus jelentéshez vö. →kálvária.  ∼  Az idetartozó golgotavirág ’krisztusvirág’  (1806: NSz.) és golgota ’ua.’  (1807: MagyFűvészk. 1: 214) a lat.  (tud.) passiflora ’ua.’, tkp. ’szenvedésvirág’ nyomán keletkezett; a megnevezés a virágzat alakjának és Krisztus töviskoszorújának hasonlóságán alapul; vö. még fr. passiflore, fleur de la passion ’ua.’.

☞ TESz.; EWUng.