geszt A: 1213/ Geſt [hn.] (VárReg. 265.); 1326/ Keztus [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 386); 1833 gesztyü̍ [sz.] (Kassai: Gyökerésző 1: 436); 1858/ gesztjein (NSz.) J: 1 1213/ ? ’gyümölcs fás héja | holzige Schale einer Frucht’ (), 1833 ’ua.’ (); 2 1885 ’a fa testének belső része | Kernholz’ (Nyr. 47: 69)

Ismeretlen eredetű. |  ⊚  Ma csak 2. jelentésében él mint növénytani és erdőgazdasági szakszó.

TESz.; EWUng.