görög¹ [1] A: 1193 Gurguteg [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 27); 1243/ gergew [sz.] [hn.] (FNESz. Görgő a.); 1398 Gergetegh [sz.] [hn.] (OklSz.); 1405 k. mengerges [sz.] (SchlSzj. 75.); 1416 u./¹ meṅ go̗ꝛǵėſėc [sz.] (BécsiK. 74); 1527 ky koͤrgew [sz.] (ÉrdyK. 527); 1531 k. goͤroͤgnec (MKsz. 1984: 228); 1784 görrögni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 69); 1792 Gö́rgeni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.) J: 1 1193 ? ’gördül, gurul | rollen 〈intrans.〉’ (↑), 1531 k. ’ua.’ (↑); 2 1405 k. ’dörög 〈ég〉 | donnern, es donnert’ (↑); 3 1527 ’csörgedezik | rinnen, rieseln’ (↑); 4 1598 ’párosodik 〈disznó〉 | sich begatten 〈Schwein〉’ (NySz.); 5 1784 ’röfög | grunzen’ (↑) Sz: görgeteg 1193 ? Gurguteg [hn.] ’kőomlás; lavina | Steinschlag; Lawine’ (MNL (OL) Dl. 27); 1832 ’ua.’ (NSz.); 1833 ’mennydörgés | Donner’ (Kassai: Gyökerésző 2: 50); 1807 ‹mn› ’hengeres; gömbölyű | walzenförmig; rund’ (MagyFűvészk. 33) | görgő 1243/ [hn.] (↑); 1527 ‹foly mn-i igenév› (↑); 1784 görgö́t ’henger alakú tárgy | Rolle als walzenförmiger Gegenstand’ (NSz.) | görgés [menny~] 1405 k. ’mennydörgés | Donner’ (↑)

gördül A: 1416 u./² go̗ꝛdo̗lèt [sz.] (MünchK. 99ra); 1576 oͤszue goͤrduͤltenec (NySz.) J: 1 1416 u./² ’dörög | donnern, es donnert’ (↑); 2 1576 ’párosodik 〈disznó〉 | sich begatten 〈Schwein〉’ (↑); 3 1584 ’gurul | rollen 〈intrans.〉, sich wälzen’ # (NySz.) Sz: gördület 1416 u./² ’mennydörgés | Donner’ (↑); 1807 ’gördülés | das Rollen’ (NSz.) | gördülékeny 1838 gördülékeny (NSz.)

görgedez ∆ A: 1506 ala go̗<r>go̗do̗zo̗zo̗tt (WinklK. 346); 1533 gwͤrgwͤdwͤzwͤth (NySz.); 1803 görgedezve [sz.] (NSz.) J: ’gördül | rollen 〈intrans.〉’

gördít A: 1604 foͤlt goͤrdithét [sz.] (Szenczi Molnár: Dict. Síſyphus a.) J: ’vmit úgy lök meg, hogy gördülve vhova jusson | rollen 〈trans.〉, wälzen’ #

görget A: 1639 belé goͤrgetvén [sz.] (NySz.) J: 1 1639 ’gurít, gördít | rollen 〈trans.〉, wälzen’ # (↑); 2 1749 ’párosodik | sich begatten 〈Schwein〉’ (NSz.); 3 1840 ’dörög 〈ég〉 | donnern, es donnert’ (NSz.)

Onomatopoetikus eredetű szócsalád. |  ⌂  A tő a →göröngy-ével lehet azonos, és egyrészt a →dörög szócsaládjával, másrészt a palatoveláris párhuzamosság alapján a →gurdul és a →gurigál szócsaládjával függ össze. A szóvégek különféle igeképzők. A →görög¹ 4. jelentéséhez, a gördül és a görget 2. jelentéséhez vö. →bőg, →búg¹ stb. A görgő származék főnévi jelentéshez vö. 1750 goͤrgoͤ-fa ’görgő mint fából készült, henger alakú tárgy’  (Wagner: Phras. Cylindrus a.).

☞ MNy. 8: 73, 17: 114; TESz.; EWUng.→ dörög, göröngy, gurdul, gurigál