főnix A: 1513 feníx madar (NagyszK. 300); 1585 Phoenix madar (Cal. 802); 1708 Féniks madar (Pápai Páriz: Dict. Phoenix a.); 1790 Féniksz (MKsz. 1984: 47); 1842 phönixet (NSz.); 1891 főnix-tűz (NSz.) J: ’a görög-római mondákban szereplő madár, amely elégeti magát, és hamvából megifjodva kel új életre | Phönix’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. phoenix, (k.) phenix: ’főnixmadár’ [< gör. φoĩviζ ’ókori egyiptomi mondabeli madár’]. Forrása: esetleg óegyiptomi bnw, byn-w ’ua.’. ≋ Megfelelői: ném. Phönix; fr. phénix stb.: ’főnix’. ⌂ Egyes korábbi változatok szó végi s-sel való ejtése a hazai latinságra megy vissza.
☞ EtSz.; TESz.; Farkas: GLEl. feniks a.; EWUng.→ pun