dusnok † A: [1193–1196/] Dussunc [ɔ: Dussnuc] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 423); 1211 ? Dosnuch [szn.] (OklSz.); 1215/ Duſunic [hn.] (VárReg. 274.); 1222/ duſinicos [lat. -os végződéssel] (VárReg. 229.); 1225 Dusnuc [hn.] (OklSz.); 1338 Dusnok [hn.] (OklSz.); 1375 doznicorum [lat. -orum végződéssel] (OklSz.) J: ’az egyháznak hagyományozott szolga, akinek kötelessége volt egykori ura lelkéért bizonyos szolgáltatásokat teljesíteni | ein der Kirche vermachter Knecht, der für die Seele seines ehemaligen Herren gewisse Dienste leisten mußte’
Cseh jövevényszó. | ≡ Cseh (R.) dušník ’az egyháznak hagyományozott szolga’ [< cseh (R.) dušě ’lélek’]. ⌂ A →torló szinonimájaként használták.
☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 244; EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 165; TESz.; EWUng.→ doh