csap¹ A: 1213 Chopov [sz.] [szn.] (OklSz.), de vö. →csapinós; 1275 Chapou [sz.] [szn.] (FNESz. Maroscsapó a.); 1372/ cʒappaſakual [sz.] (JókK. 30); 1568 czápion (NySz.) J: 1 1213 ? ’üt | schlagen’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1213 ? ’vág | hauen’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 38); 3 1470 ’lesimít 〈mértéket〉 | streichen 〈Maß〉’ (SermDom. 2: 503); 4 1560 k. ’〈gyapjút〉 tép; szaggat | zupfen 〈Wolle〉; reißen’ (GyöngySzt. 3952.); 5 1585 ’hajít; odalök | schleudern; hinstoßen’ (Cal. 54); 6 1585 ’vhova hatol | dringen’ (Cal. 37); 7 1590 ’meszel, kimeszel | tünchen’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 181); 8 1659 ’hirtelen irányt változtat | eine andere Richtung einschlagen’ (NySz.); 9 1708 ’lecsap vmire | herabschießen auf etw’ # (Pápai Páriz: Dict. Alá-tsapni a.); 10 1708 ’hízelkedik | schmeicheln’ (Pápai Páriz: Dict. Supparasitor a.); 11 1739 ’terel | treiben’ (SzT.); 12 1779 ’bocsát | lassen’ (Nszt.); 13 1794 ’〈lakomát, mulatságot stb.〉 rendez; 〈lármát〉 okoz | veranstalten 〈Festmahl, Unterhaltung〉; Lärm schlagen’ (NSz.); 14 1843 ’elcsen | klauen, stibitzen’ (SzT.) Sz: csapó 1213 [szn.] (↑); 1359 felyulchapomolon ‹foly mn-i igenév› (OklSz.); 1405 k. chapo ‹fn› ’tőr, gyilok | Dolch’ (SchlSzj. 592.) | csapás 1372 u./ ’ütés | Schlag’ (↑); 1416 u./¹ ’szerencsétlenség, balszerencse | Unglück’ (BécsiK. 18); 1613 ’nyom | Spur’ (NySz.) | csapdos 1416 u./² ւapdoſſacuala (MünchK. 82rb) | csapott 1470 chapoth ’lapos v. lelapított, nem púpozva megtöltött 〈mennyiség, mértékegység〉 | gedrückt voll 〈Maß〉’ (SermDom. 2: 503) | csapod 1531 čapodaſaual [sz.] ’maga körül (össze-vissza) csapkod | um sich herumschlagen’ (TelK. 130) | csapkod 1577 k. chapkeode [sz.] (NyIrK. 25: 174) | csapdi 1673 csapdiságoc [sz.] ’kötekedő | neckisch’ (NySz.); 1794 ’csélcsap ember | Flattergeist’ (NSz.) | csapódik 1702 tsapódván [sz.] (NySz.)
Valószínűleg örökség a finnugor korból. | ≡ Zürj. (V.), (P.) ćapki̮- ’dob, vet, hajít’; votj. (Sz.) č́apki̮- ’ver, üt-ver; tapsol ‹kézzel›’; md. (E.) ćapa- ’tapsol ‹kézzel›’, (M.) ćapa- ’csap, ver, üt’; vepsze čappa- ’ua.; csépel’; lp. (norv.) čuop’pâ- ’levág, lemetsz; felaprít, darabol’ [fgr. *ćappɜ- ’üt, ver, vés, váj, kopog’]. ⌂ A szó belseji *pp > m. p változáshoz vö. →apad, →napa stb. A szócsalád hangutánzó-hangfestő jellege teszi a magyarázatot némileg bizonytalanná. – A 10. jelentéshez vö. csapja a szelet ’udvarol vkinek’ (1898: Dobos: DiákSz.). Egyes újabb jelentések német hatást is tükrözhetnek. A 14. jelentés valószínűleg az argóban keletkezett. ∼ Idetartozik: becsap ’rászed, átver’ (1847: NSz.), (R.) ’megcsap, megdob, meszel, kimeszel’ (1774: NSz.) összetétel, a →be¹ + →csap¹ összetételi tagokból keletkezett. A jelentéséhez vö. bemeszel ’meszel, kimeszel, fehérre fest’ (1604: Szenczi Molnár: Dict.), (R.) ’becsap, rászed’ (1820: NSz.) összetételeket; vö. még ném. anschmieren ’ua.; rászed, becsap’.
☞ FUF. 11: 188; FUFA. 12: 60; EtSz.; MSzFE.; TESz. becsap a. is, csapdi a. is; EWUng.→ csapadék, csapat, csapda, csapinós, csapodár, csápol, csapong, csappant, csapzott, csélcsap, csepp, isten-, karikacsapásUN UEW. № 51