buga¹ × A: 1215/ ? Buga [szn.] (VárReg. 280.); 1470 k. Bwga (CasGl. 40.); 1759/ bogája (NySz.); 1825 búga (Nszt.) J: 1 1470 k. ’gubacs | Gallapfel’ (↑); 2 1643 ’toktermés; toboz | Kapselfrucht; Tannenzapfen’ (NySz.); 3 [szem ~́ja] 1683 ’szemgolyó | Augapfel’ (Nyr. 40: 113); 4 1702 ’gubó 〈hernyóé〉 | Kokon’ (NySz.); 5 1807 ’növény bogos feje, gömb- v. kúpalakú összetett virágzat | Rispe’ (Nszt.); 6 1825 ’csomóba kötött len v. kender | Lein- od. Hanfbündel’ (↑); 7 1879 ’fémtuskóból hengerelt féltermék | Metallbarren’ (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  A (R.) bug (→bog) ’csomó, görcs, bütyök’ szóból jött létre -a kicsinyítő képzővel. A jelentések metaforikusan keletkeztek az eredeti 1. jelentés alapján. Az 5. jelentés a növénytani szaknyelvben jött létre. A 7. jelentés kohászati műszóként használatos.  ∼  Idetartozik a (N.) bugó ’mákgubó’  (ÚMTsz.), amely ugyanabból az alapszóból keletkezett -ó kicsinyítő képzővel.

☞ MNy. 8: 119; TESz. buga³ a. is; EWUng.→ bog

buga² × A: 1775 Buga (MNy. 58: 108); 1782 Búga (Nyr. 32: 401); 1840 guba (MTsz.) J: ‹fn› 1 1775 ’ökör | Ochse’ (↑); 2 1807 ’szarvatlan marha | hornloses Rind’ (Nszt.) | ‹mn› 1 1785 ’tompa 〈szarv〉 | abgestumpft 〈Horn〉’ (MNy. 65: 229); 2 1833 ’ostoba 〈ember〉 | dumm 〈Mensch〉’ (Kassai: Gyökerésző 1: 375); 3 1838 ’szarvatlan | ungehörnt’ (Tsz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A guba alakváltozat hangátvetéssel jött létre.  ≁  A Buga  [szn.]  (1215/: VárReg. 280.) adattal való összefüggése szótörténeti okok miatt kevésbé valószínű. Ez a személynév kun jövevényszó lehet; vö. CC. boγa, buγa ’bika’ (→bika).

☞ MNy. 3: 107; Herman: Pászt. 454; TESz.; EWUng.